Megvalósulnak az álmok

Halihó mindenki!

Régen írtam már, ezért elnézést is kérek. Most viszont van egy izgis témám.:D Úgy tűnik tényleg megvalósulnak az álmok. Bár ez nem egy ábránd. Valamelyik este egy japán srácról álmodtam, akivel megismerkedtem itt a lakóhelyemen. Bár az álombeli srác szerintem idősebb volt, de most nem is ez a lényeg. 

Ma ahogy felkeltem, kimentem a balkonra egy kis friss levegőért, meg hogy az eső által odasodort földet, virágszirmokat felseperjem. Dolgom végeztével leültem és "gyönyörködtem" az esőfelhőkben. Sajnos itt Angliában úgy tűnik ez az évszak nem a napról és a melegről szól, nem úgy mint szegény Magyarországnak, ahol mindenki hőgutával rohan a hidegzuhany alá. Na szóval leültem és néztem ki a fejemből, mire, egy eddig folyamatosan elfüggönyözött lakásban megpillantottam egy édes, kb 180 centi, fekete hajú fiatal srácot, aki mint kiderült mandulaszemekkel álldott meg az ég. Borzadályos hatással volt rám. Unmei, fate, sors, ezek a szavak röpködtek a fejemben.:D 

És úgy tűnik egyedüli lakos, vagy csak nincs otthon senki már. Hát mondanom sem kell az első eshetőség a szívem vágya. Na mondom ez az, amit úgy hívnak véletlen. Épp csak most álmodtam ilyesmiről.:D

Ennél jobb már csak az lenne, ha a hétvégi piknikre, amit a lakótelep rendez, ő is lejönne meg én is.:D Szurkoljatok.:D

Mert nevetni kell az élet visszáságain, nem borzadni....:D

Halihó mindenki!

Úgy tűnik életre keltem, s nem csak a blogíráshoz kaptam kedvet. Ideje volt már egy kicsit utánanézni a magyarországi dolgoknak.:D Ebben nagy segítségemre volt új barátom "from hóm".:D Két nagyon jó oldallal ismerkedtem meg.

Mostanában nagyon sok rossz dolog történt otthon, s állandó viharfelhő borítja be kis hazánk. Sajnos nem csak átvitt értelemben. Politika, környezet mind a magyar ellen van. Ezért hát úgy döntöttem, hogy a ma megismert oldalakat ide is felteszem. Remélem az oldalak gazdáik nem veszik rossz néven az ingyen reklámot.:D http://parkocka.hu/

http://hircsarda.hu/

Nevessünk barátaim, mert sírással nem oldunk meg semmit, plussz a szemünk is olyan vörös lesz, hogy az ubiszeletek sem segítenek rajta.

Én garantálom, hogy egy kis könny itt is kicsordul, de legalább a nevetéstől...és hát kell a nedvesség a szem ép és egészséges működéséhez.:D

Puszi,

Johi

Hát van az úgy, hogy hogyismondjam...

Hajlihó Mindenki!

Most néztem meg testvérkém blogját (ezermegegy.blogspot.com), és általa sarkallba én is levésem életem macskaköveit.:D Most azért is írok, mert a legutolsó bejegyzésem a deppresszió ötcsillagos szállodájában született és hát azóta már változtak a dolgok.

Először is sikerült feldolgoznom a lelki traumát, ami hallgatott és elfogyasztott sérelem okozott és azóta valahogy közelebb kerültem a kiscsajhoz.

Eme négydarabos drámám szereplőihez való viszonyom kezd az elfogadhatóság szintjére süllyedni, emelkedni.:D Az apukával azóta is, meg mindig is így volt, pajtiviszonyban vagyunk és szokásos melóm mellett a lelki szemetes funkciót is betöltöm.:D

Az elmúlt pár hetet végiggüriztem de rendesen. Elmondásuk szerint sose volt még olyan, hogy egy héten sokat távol legyen éjszaka is az apuka. Hát kérem szépen, szerintem behozta a lemaradást.:D Ezeken a napokon minden este a hullánál is fáradtabban feküdtem le, legjobb esetben éjfélkor, de persze utána még a netes dolgokat el kellett intézni. Szeretett anyucikámnak is mindig el-elcsúszva tudtam írni. Az elmúlt pár hétben nem is voltam msn-en. Képzelhetitek....

Na de amiről mesélni szeretnék, az ez a hétvége. Ki mondta, hogy a megújulás a szervezet tisztításával kezdődik? Nem tudom, de én most nem így tettem, mégis megújultam. Nekem most egy kis "fertőre" volt szükségem. Azaz lazulásra és sörre.:D Ezt meg is kaptam, mert a kiccsalád felment Skóciába rokonlátogatásra, meg haverok meglátogatására. Merthogy onnan költöztek ide , Birkenheadbe kb két-három évvel ezelőtt.

Na de a lényeg, hogy én egy teljes hétvégére (péntek estétől vasárnap délutánig) egyedül maradtam a házban. Hah teljes felszabadulás, relaxáció, nőies megújulás.:D Első este kirúgtam a hámból és fish&chips volt a menü jégkrémmel és sörrel.:D Áldásosan most volt akcióban a 6-os és 8-as csomagolású sör. Az angolok legjobb söre közlöm nem a Becks, hanem a Carlsberg. :D Persze ha nincs más, akkor jó ott a Becksecske is.Az este pöpecül sikerült, merthogy aznap egy másik meglepetése az életnek is megörvendeztetett. :D Ki hinné, hogy az iwiwen a Lovehunternek van értelme...Hát én nem hittem. Mégis egy édes srác rámkattant és én is rá...mint később kiderült...mert én nem nagyon emlékeztem. És írt nekem, hogy szeretne megismerni. Én persze szárnyaltam a boldogságtól, mert hát csak jól esik a kényes szívemnek, ha tetszem valakinek, mikor én magamat is folyton szembeköpöm a tükörben.:P Habár az olasz kaja csodával határos módon egyensúlyban tartja a "kondícióm" (magyarán a súlyom).:D

Szóval eme remek sráccal msn-en beszélgettem. Tudjátok - akik ismertek -, hogy mennyire szeretek beszélni. Hát most sem történt másképp. Csak remélem nem fogom elijeszteni.:D Nem mintha nagy reményeket fűznék a helyzethez, mert

1. én reménytelen eset vagyok,

2. angliában vagyok az isten szerelmére,

3. eléggé elfuserált vagyok a kapcsolatok terén.

Önbizalom? Az hiányzik a szótáramból. Bár próbálok bátor lenni.:D Na, de ahogy itteni barátosném mondja, nem lehet tudni, mert lehet holnap az álmaim pasijával fogok összetalálkozni az utcán. Bírnám is, ha egy 180 sentis fekete srác lenne, aki az itteni egyetemre jár és édes a mosolya. Vagy egy hasonlóan magas olasz vagy spanyol....észrevettétek, hogy nem akarok angolt? Hát most köztük élek, és kössz nem kellenek. Van egy-két cuki, de ennyi. Az egzotikusabbak izgalmasabbak.

De nekem valahogy az az érzésem nem fogok én találni senkit, sőt hazamegyek, megcsinálom a mestert, tanítani kezdek, egy kisvárosban letelepszem, kertes házat veszek, persze hitelre és azt törlesztem, virágoskertem lesz és kötni fogok, meg macskát és kutyát tartani. Hjaj de szép is lenne.:D Szex? Hah mi az? Hol van? Mikor van? Már nem is emlékszem rá. Szerintem visszaszüzesedtem.:D (Hogy a kertes házból hogy asszociálhattam erre...)

Lehet én is elmegyek arra a zarándokútra, amire a barátosném is elment. Ő megtalálta a válaszokat és még többet is. Isten áldjon Renikém! Szerintem itt pusztulnék, ha te nem lennél. Nem, már a repülőn ott pusztultam volna az idegtől.:P

Na de a hétvége. Ugyebár besöröztem.:D Írtó jó néha kiereszteni a gőzt, mikor nem kell haptákba vágnod magad minden pillanatban mikor valaki felbukkan. Szombaton se nagyon változott a helyzet. Kellemes sörözgetéssel telt el. Ó tényleg, egy valami azonban bosszantó itt. A sört 2, 75 dl-es üvegekben adják és közel annyiért, amennyiért otthon a fél lityist. Hát nem szemtelenség. De amúgy itt totál át kell állni angol üzemmódba, mert itt már majd meg őrülök az átszámolgatásoktól. Ha mindent "jó" áron akarnék megvenni, akkor nem vennék semmit. Na jó pl. egy papaya felsőhöz hozzájutottam kevesebb mint 1000 Ft-ért.:D De hát nem minden van itt sem így. Sőt a kaja, pia nagyon drága.

Folytatván a hétvégét...Mivel régen ittam, így elég hamar megártott a sör és egész hétvégén a másnapossággal és a részeg mámorossággal küzdöttem, de megérte. Úgy érzem megint erő tölt el és képes leszek bármit elviselni. És a kapcsolatom a gyerekekkel úgy tűnik a kiruccanással sem gyengült, mert a kissrác el tudott aludni az ölemben...és hát tudjátok a bizalom...Hah ilyenkor érzem, hogy talán jó anya lennék. Remélem lehetek.

Ezen a héten még rajzoltam is. Meg is mutatom. Nem kérek erős kritikát, még akarok majd rajzolni.:D Ő Cornélia a Witch-es jegyzetfüzetemről.:D A kissrác futóedzésén unalmamban készítettem.:D A szeme nem lett jó, de nem is más, csak a magam egészségére készült. Egyébként a futóedzésen megkörnyékezett egy kínai származású, de már valószínűsíthetően itt született srác, aki távolugrásban ász.:D Mondanom sem kell csodaszép erős lábai vannak.:D De halljátok helyesek itt, meg jól néznek itt ki az idősebb futósrácok, a gátugrók, a diszkosvetők, meg gerelyhajítók és magasugrók is.:D Megéri elmenni egy-egy edzésre, mindig valaki újjal találkozom.:D Sajna, szerintem nem szeretnének egy antisportos egyénnel ismerkedni...bár ki tudja, elnézve az angol nőket. Ha csinosak, a smink a fejükön annyi, hogy csoda, hogy nyakból le nem törik, nem beszélve a hajba csatozott fejnagyságú díszeket, ha pedig ducik, akkor nagyon ducik.:D De én legyek az utolsó, aki követ vet rájuk, mert magam is küszködöm magammal.:D

Á és megint megkaptam, hogy túl sokat takarítok. Na de kérem, náluk ez a normál, sőt még szorgosabbak is vagyunk mi magyarok. Ez, amit én csinálok, csak az alap. (Megjegyzem: szerintem féltékeny az asszonyka, mert a házunk már messziről mutat, csillog, fénylik. Meglehet azért is mert a totál üveg ajtón sosincs folt?:D)

Ez amúgy mánia a házaknál. Takarításban nincsenek otthon. Meg tök szemetesek az utcák. Amit a mosóautó nem takarít el, az bizony ott marad. A fű bezzeg hetente háromszor vágva van, ami persze lehetetlenné teszi sokszor számomra, hogy pihizzek a reggeli hajtás után. Lehet fel kéne csalogatnom egy-két kertészfiút hozzám...legalább egy teára. Huh halljátok a tejes tea undorító, még ha nem is magamnak készítem is utálom, ha tejet kell öntenem a fincsi, baromira erős teába. A magaméhoz már vettem citromlevet, de hála a gazduramnak, mindig van friss citrom is.:D

Egyébként nemsokára lehet költözünk. A skóciai házat sikerült eladni és egy nagyobba akarnak költözni.:D Lehet megyünk a tengerpartra lakni.:D

Na de ezt majd máskor ecsetelem, kezd késő lenni.

Mindenkinek millió puszi és a holnapi szakdogavédőknek sok szerencsét!!!!:D Na meg persze a későbbiekben a záróvizsgára is egy traktorral!!! (Kalapra nem adunk már.:D)

Pusy, Johi

Hallgatózás

Hali Mindenki!

Ez nem lesz egy vidám hangvételű bejegyzés. Sajnos. De ha nem beszélem ki magamból, akkor meglehet az ittenieknek mondom el, és akkor kitörne a botrány. Azt mondják csúnya dolog a hallgatózás. Tényleg az. Nem csak a kihallgatottak érezhetik magukat rosszul, hanem az is aki kihallgatja a beszélgetést. Én tényleg csak wc-re akartam menni. De hát meghallottam, hogy a gyerekek rólam beszélnek. Azt kell mondjam, soha nem fájt még ennyire a szívem. Tudjátok mennyire érzékeny vagyok. Soha nem kezdeményezek vitát senkivel. Soha nem verem a földbe az ellenfelem...mert nem tekintek senkit ellenségnek.
Engem ma este viszont a földig döngltek, megtapostak és rámköptek.
A leányzó kibeszélt engem az öccsének. Idézem:
-Még ő akar angol tanár lenni, mikor nem tudja kimondani a szavakat. A venellát (vanília kiejtve angolul) vanillának mondja! Meg a dupla v-t mond dupla u helyett a what-nál?! Meg egy csomószor nem érti meg, amit mondok.
Nos, ez fájt. Azt kell mondjam, hogy még a szakításom sem fájt ennyire. Vagy pont ennyire fájt. Talán az a legrosszabb, hogy előttem ilyet nem mond. A hátam mögött viszont ezek szerint igen. Én kiteszem a lelkem is igazán. Palacsintát csinálok. Kivasalok neki és rendet teszek helyette. Vizet viszek neki, ha a gyógyszerét kell bevennie. Beszélgetek vele, a pártját fogom, ha kell. Elmegyek vele vásárolni. Próbálok a barátja lenni. Erre ez történik.
Mikor meghallottam ,hogy rólam beszélnek legszívesebben bementem volna és megmondtam volna: Édes kis szívem én nem akarok és nem is leszek angoltanár,  én magyar irodalom- és nyelvtantanár leszek és soha a büdös életbe nem jövök vissza Angliába. Úgyhogy hagyjál nekem békét. Megnézném, hogy te hogyan ejtenéd ki a mi szavainkat, mikor teljesen máshogy áll a szád is a hangok kiejtésekor. Vagy hogy hogyan találnál szinonimát annyi szinonimát a megy igére mint mi magyarok. Angolban csak jön-megy van...bezzeg nálunk. Milyen színes és gyönyörű nyelvünk van!
Ó bárcsak lettem volna annyira mérges, hogy benyissak. De nem mérges voltam, hanem sokkolt. Szavamra még most is abban az állapotban vagyok és a mellkasom majd szétpattan. A rosszindulatúságnak nincsen mércéje ezen a világon?
És még én engedek meg neki mindent, hogy használjon, én teszek neki jót. Keltsem fel reggel háromnegyed hatkor? Rendben felkeltem. Én azért se leszek olyan alattomos, hogy így álljak bosszút. Hosszú utat jártam be, hogy olyan emberré válljak, aki csak jót tud adni az embereknek. Ebbe az is beletartozik, hogy nem fogok rosszindulatúságra ugyanazzal felelni. De megjegyzem magamnak a viselkedését és ezentúl észben tartom, hogy nem nála nem számít mennyi szeretetet adok. Sajnálom is őt, mert később meglehet nem fogja értékelni a mások kemény munkáját. Ez már most megmutatkozik. Azzal is nyugtatom magam, hogy mással szemben is így nyilvánul meg, nem csak velem. De, hogy a hátam mögött beszéljen ki...
Rájöttem, hogy az én türelmemnek is vége van. És ez az, amit egy magyartanár nem engedhet meg. )Esküszöm, hogy sosem fogom elveszíteni a türelmem!) Úgy tűnik ez az angliai kiruccanás remek tréning lesz erre.
Sajnálom azért, mert most egy olyan képet kaptam az angolokról, amit lehet, hogy megváltoztatja a nézeteimet. Remélem ki tudom írtani magamból az általánosítás csíráit is, de ez most fájt...nagyon fájt.
Ó még egy momentum, amiből rájöhettem volna, hogy nem szeret a leányzó. Társaságban nem illik sugdolózni. Mi magyarok ezt tudjuk. De őnagysága világában úgy látszik ez nem tilos. Sajnálom ezt a nemzetet annyiból, hogy valaha az oly nagyra tartott illemtudásuk kimerül abban, hogy mereven viselkednek egymással. Közben pedig kibeszélik egymást és véleményt alkotnak minden alap nélkül. Méghogy angoltanár? Meggárgyultam volna talán? A magyar szó számomra drágább mindennél.

Kulináris élmények...

Na hali Emberek!:D

Az első, amit meg kell jegyeznem, hogy az angol ételek...ízetlenek. Nem mind de inkább "plain" kajákat esznek, mint igazi ízletes, fűszeres csodákat. És ez minden téren igaz. A húsok, a levesek, a szószok, a tészták...hah tészták. Két tésztaalapú készítménnyel kell hogy meismertesselek benneteket. Nekem a gyomrom ki volt tőlük. Az első - hogy időrenben haladjak - a yorkshire pudding. Na nem ám olyan puding mint otthon...akkor tuti nem lenne vele bajom. Hanem ez egy tésztakészítmény, amit a főételhez fogyasztanak az angolok, mint egy zsemlét. Na hát inkább a száraz, vagy éppen morzsálódó tejes zsemle. Ez a yorkshire pudding egy felfújt maffinra emlékeztető dolog. Szerintem...remélem, hogy amit én ettem rosszul sikerült, mert rághatatlan gumi volt. Szerintem a sok volt az élesztő, sütöpor, kovász, szalalkáli vagy mittoménmi, mert palacsintányira le tudtad nyomni és a belseje olyan üreges volt, hogy a kezed belefért.:D Pedig mikor megláttam először arra gondoltam, hogy biztos olyan mint a fánk.:D Puha és omlós meg minden. Álmodik a nyomor. Tudom is miért nem eszik olyan sokan.:D

De ha mégis ki akarjátok próbálni, tessék itt egy recept magyarul egy blogger oldaláról.:D

Yorkshire Pudding:

A dietetikus véleménye:

Igazán érdekes recept, amely az angol konyha kedvelt körete. Bár ők állati zsiradékkal készítik és valóban inkább hús mellé fogyasztják, kifejezetten a különféle steak-ek kísérője. Mindezek ellenére sokat nem érdemes várni tőle, mivel meglehetősen íztelen, jellegtelen étel. A tápanyagértékekekt egy darabra (kb 42. gramm) számoltuk.

30 perc alatt könnyen elkészíthető.

Hozzávalók: - margarin/ vaj (a sütőforma kikenéséhez, pl. muffinsütő) - 55 g fehér liszt - 1 db tojás - 150 ml tej Elkészítése: 1. A sütőt 220 C -ra előmelegítjük. 2. A 6 muffinformát kikenjük a margarinnal v. vajjal (mielőtt beleöntenénk a tésutát, egy kicsit melegítsük fel a sütőben). 3. A többi hozzávalót jól dolgozzuk össze, hogy buborékos legyen a teteje. (Na szerintem itt a bibi...jó nagy buborék van a közepébe...hihi) 4. Formákba öntjuk és 10-15 percig sütjük míg aranybarnára nem sül. Édességként pl. pudinggal leöntve vagy lekvárral fogyasztható, de ha igazi angolmódit akarunk, akkor húsok mellé esszük. Kalória egy adagban: 71kcal Fehérje: 2,87 g Zsír: 2,8 g Szénhidrát: 8,36 g Koleszterin: 35, 6 mg Rost: 0,4 g C-vitamin: 0,2 mg B12-vitamin: 0,14 mg Kalcium: 32,9 mg Vas: 0,22 mg (ja ami a sütőről ráragad :P) Nátrium: 23,24 mg

A másik amivel szeretnélek benneteket megismertetni, az a csirkehúsos pite. Épp olyan, mint ahogy hangzik. B-o-r-z-a-sz-t-ó! Ez a "csodahogymegesziksütemény" egy pitetésztából, gravyvel (a gravy egy szósz a húsokhoz, többféle ízesítésben készül) leöntött csirkefalatokból áll. Na szóval már ettől besokall a magyar ember. Persze van aki szereti, meg hát miért is ne...de nekem aztán nem jött be. És ezt az angolok előszeretettel fogyasztják. Egy csomó boltban árulnak ilyesmit. Ma ez volt itthon az ebéd. Hát ...két falat után a kukában kötött ki. Akkor már inkább chipszet eszek. (Ó, fish&chips...imádom!) Mégha az összetevők kiegyenlítenék egymást, de nem... a szósz totál nem illik a csirkéhez, a tészta édesebb mint kellene lennie, meg a csirke gravy nélkül ízetlen. Szal nekem nem fog hiányozni legközelebb.

Persze azért ennek a receptjét is megosztom.:D

Csirke

Angol csirke-pie:

Hozzávalók, 4-6 személyre:

1 csirke (1,50 kg-os), só és őrölt bors, 8 szelet húsos füstölt szalonna, 6 dkg vaj, 1 összevagdalt kemény tojás, 10 dkg négyrét vágott gomba, 1 összevagdalt vöröshagyma, 0,6 dl fehérbor, 1 liter csirkeleves, 1 csomag fagyasztott leveles vajas tészta, 1 simára kevert tojás, 1 csokor petrezselyem

1. A csirkét nyolc darabba vágjuk, és lebőrözzük, kicsontozzuk. Kissé megsózzuk, megborsozzuk, és mindegyiket 1-1 szalonnaszeletbe göngyöljük, fogvájóval megtűzzük.

2. A húsdarabokat a vaj felén körös-körül szép barnára sütjük, majd papírtörlőre szedve leitatjuk, a fogvájót eltávolítjuk. Utána másfél literes tűzálló tálban a kemény tojással összekeverjük. A maradék vajat a serpenyőbe rakva, a hagymát és a gombát megpároljuk benne.

3. A borral felöntjük, és a levét kissé elpárologtatjuk. A húsdarabokra locsoljuk, és annyi húslevessel öntjük le, hogy éppen csak ellepje.

4. A felolvadt tésztát akkora lappá nyújtjuk, hogy a tálnál 1 cm-rel nagyobb legyen. A tál tetejére borítjuk, a szélét alaposan rányomkodjuk, a lelógó részeket levágjuk. A tetejét tojással megkenjük, a leeső részekből kis leveleket, díszeket formázunk, és a tészta tetejére fektetve, újból tojással kenjük. A közepén jókora kerek nyílást vágunk, hogy sülés közben a gőz majd itt távozhasson.

5. A tortát 30 percre a hűtőszekrénybe tesszük, ezalatt a sütőt 190 C-ra (gáz 5. fokozat) bemelegítjük. A tésztát betéve kb. 20 percig sütjük, majd a sütőt 120 oC-ra mérsékeljük, és a tortát alufóliával letakarva még 45 percig a sütőben hagyjuk, hogy a hús megpuhuljon. Amikor tálaljuk, először a tésztát vágjuk fel, és az alatta lévő húst petrezselyemmel megszórjuk.

Tipp: A tésztában lévő ragu alatt finom lé marad, ezzel burgonyát, mártásokat ízesíthetünk. Ha a ragut sűrűbben akarjuk készíteni, a csirkét sütés előtt ajánlatos lisztbe forgatni, és a gombát jó apróra vágni.

Hát ez a helyzet, kérem...

Haaalihóóó Mindenki!

Tudom egy hazug dög vagyok (Na ez egy kicsit erős), mert nem írtam már mióta ide. De azt kell mondjam, most tényleg nem az én hibám volt. Mióta itthon van ez a .... lány, nem jut sok mindenre időm. Mellesleg kezdem utálni. Bár a kapcsolatunk olyan mint az időjárás. Szeszélyes. Hol béke van, hol pedig meg tudnám folytani egy kiskanál(!) vízben. Önző, követelőző, ha nem tetszik neki valami ordítozik, nem hajlandó iskolába menni, manipulálja (akarja) az embereket. Ha valami nem úgy van, ahogyan akarja, akkor mindjárt kitör a hiszti. Jaj, Anyukám, mondd hogy én nem voltam ilyen. Ha igen, csoda, hogy nem kötöttetek fel az első fára.

Ja amúgy tök vicces, mert ha észreveszi, hogy ott vagyunk a közelben, akkor jajgat. Ha ott vagyunk vele és megmozdul (pl. feláll, vagy jobb fekvést keres a kanapén), akkor jajgat. Bezzeg mikor elmegyek pár percre, mire visszajövök a mosogató megint tele van iszonyatosan mosatlan edényekkel. Kérdem én, meddig kell ezt tűrni. Persze én nem izgatom magam miatta, nem az én felelősségem, hogy megbukik-e a gyerek, vagy, hogy elvadul. ...ááá frászt nem érdekel, csak be kell látnom, hogy nem ér az ember semmit a vele való ordítozással. Még az apja se tudja megnevelni, akkor én? Plussz, ha bántom, én leszek a rossz, meg én vagyok ugyebár a kirúgható ember.

Na szal vidám az élet így kettesben. Kezdem szerencsésnek találni a kedves papát, mert ő elmegy, utazgat, dolgozgat. Ellenőr a lelkem, szóval nem is szenet lapátol a bányában, plussz jól keres és a legjobb, hogy nincs itthon a hisztigéppel.

Egyébként tök durva a helyzet, mert úgy érzem féltékeny rám a kislány. Hogy miért? Mert az apja engem tart követendő példának. Hogy én milyen rendes, ugyes, édes gyermek vagyok. Mindig gondolok a másikra, szórakoztatom a társaságot, nem riadok meg a munkától és szeretek tanulni....ez utóbbit kikérem magamnak, de amúgy jól esik a többi.:D

Események terén nincs semmi. Nagy esemény csak az én szeretett pénteki napom volt nagy szám, amikor is az újdonsült barinőmmel, Renivel találkoztunk itt Birkenheadben és kávéztunk (ez sütiből, csacsogásból és persze kávéból áll, a lényeg, hogy egy nagyon jó móka), vásároltunk (mondanom sem kell ezt is élveztem), meg bóklásztunk Liverpoolban. Sajna nem jutott mindenre idő. De legközelebb lehet, hogy én megyek hozzájuk...egy egész hétvégére. Hát igen...király az élet.

Huh, ez lehet, hogy úgy hangzik mintha nem szeretnék itt lenni. Erről kérem szó sincs. Egy személy tesz be nekem itt csak, a királynő. De az apuka és a kissrác imádataim tárgya. A kiskac mégha rossz is imádnivaló. Az apuka meg az udvariasság megtestesítője, plussz remek társaság. Hasonló a gondolkodásmódunk is. De ha azt hiszitek, hogy belezúgtam, közlöm, nem igaz. Sajnos rájöttem én a fiatalokat szeretem.:D Pedig régen...ha emlékszel kedves Szilvikém...nevettünk azon, hogy a tanáraimba voltam belezúgva.:D

Óóó, amúgy eszembe jutott egy remek folytatásos cikksorozat/blogsorozat. A "nem nekem találták ki..."

Ebben beszámolok a kulináris, kulturális élményeimről, amik sajátságosan angolnak nevezhető és leírom, hogy élveztem-e vagy sem...mondjuk ez úgyis ki fog derülni a beszámolóimból.:D

Nos az elsőt meg is írom...majd jövök...

Puszi, Johi

Vissza a normális kerékvágásba???????

Hali mindenki!

Kisebb kihagyással megint újra jelentkezem.:D De miután ezt elolvassátok, elfogjátok hinni, nem volt időm ilyesmire.:D

Nem is tudom mikor írtam utoljára. Na ugyebár Giovanni és Sophia hazajöttek már ...mmm...múlt hét szerdán este. A csaj totál kész volt a fájdalomcsillapítóktól, de mivel a műtét több mint sikeres volt, nem aggódott senki. Na másnap jött a baj. Sosem fogom elfelejteni milyen félelemmel voltam egész nap. Másnap minden izmom sajgott. Rájöttem, hogy azért mert az idegtől egész nap olyan voltam mint egy felhúzott íj. Azóta már persze totál nyugis vagyok.

No, de hogy mi történt...Csütörtökön Giovanninak el kellett utazni, s persze jó messzire, repcsivel és majd csak este jött haza. Sophiának meg volt tiltva, hogy mozogjon. Reggel leültettük a szófára és ráolvastuk...ne modulj, mindent Johanna fog intézni. Erre egy kis idő múlva...nem sokkal hogy lepasszoltam Marco-t a suliba...elmentem a dolgomat végezni a mosdóban. tök nyugiban voltam. Erre egy nagy puffanás és sikítás. Ettől fogva voltam egész nap síkideg. Sophia, a botor gyermek kiment a konyhába és mivel, egyrészt még hatott a fájdalomcsillapító, meg nem mozgott semmit, meg nem volt hajlandó enni...pedig én aztán nem hagyok éhen senkit...Marcónak is akár háromszor is nekiálltam vacsit készíteni, mire az egyiket megette...na szóval Sophia kiment a konyhába és volt mersze elesni. Mondanom sem kell, megállt bennem az ütő mikor megláttam a földön. Első gondolat: tuti felszakadt a sebe, de nem volt vele gond. Egy csepp vér nem sok, annyit nem láttam a seben. Az oldalán feküdt tehát elég rosszul esett. Ha megmozdítottam sikított. Na de ebből a sikításból kijutott elég, mert miután megnyugodtam, hogy nem tört el semmije...most először tapiztam végig így egy csajt, elkezdett folyamatosan fájni a hasa, ahol megműtötték. Újra és újra visszajött a fájdalom, mozdulni még mindig nem tudott. Hol a telefonon lógtam és Giovannival, vagy az ambulanciával csevegtem, hol Sophiát lestem, mikor fogja a karomat eltörni. Végre kiértek a mentősök. Mikor ők felszedték a földről érdekes módon egyből elhallgatott. Mondanom sem kell, meglátogatott a kisördög, hogy talán a fájdalom nem is volt olyan erős. Később elmesélem mi volt az ok. Egész úton a mentős az kérdezgette tőle: hány éves vagy? tőlem: honnan is jöttél? Mellesleg a mentős jobban izgult miattam mint Sophia iránt...ilyen durván néztem ki? Hát mondjuk az tény hogy elfelejtettem felvenni a cipőm és papucsban krosszoztam a szomszédos városban.:D

A mentősök egyébként megnyugtattak, hogy tuti csak a sebe sajdult meg az eséstől. Ezt később a kórházban is megerősítették és megjegyezték, hogy a londoni sebész remek munkát végzett és a seb egészségesebben nem is gyógyulhatna.:D Azért persze én még este ötig síkideg voltam. Plussz nagy kaland volt még Marcóért is érte menni. Merthogy érte kellett menni a suliba háromkor. Sophiát kénytelen voltam otthagyni az emergency-n és taxiba szállni. A papika fogadott nekem egy taxit telón, de az nem és nem érkezett. Már rég ott kellett volna lennem a suliba, mire a tasiba beszálltam. Ez is egy idegen pasi volt, nem a fogadott. Dehát muszáj volt már valamit tennem. Na szal ekkor jött az újabb dilemma: hova is jár a gyerek. Utca, név stb. Na a főnököm elintézte. Persze az én kontómra ment minden. Taxi, telószámla. (Később azért megkaptam a jussom!:D) Na mire visszaértünk a kórházba Sophia nagyjából rendben volt. Még egy órát csücsültünk a sürgősségin, mire jött egy újabb doki, lecsekkolta Sophiát és mehettünk taxit hívni.:D

Jaj a regisztrációról meg is feledkeztem. Az is egy élmény volt. Síkidegen szálltam ki a mentőből, síkidegen mentem oda a pulthoz és csak dadogtam.:D Le kellett írnom egy papírra, amit mondani akartam. Szerencsére eléggé cooperatívak a kórházban...hol máshol ha nem ott... és segítettek. De elgondolhatjátok milyen volt egy tömeg előtt balfékeskedni.:D De amúgy az angolom sokat fejlődött...még Sophia is megerősítette ezt a tényt...pedig ő nem szokott másokkal törődni.

Na mire hazaértünk már totál fáradt voltam. Plussz egész nap esett az eső...én csuromvizes voltam és már a tököm is kivolt Marcóval aki állandóan azt hajtogatta és hajtogatja napjában ezerszer, hogy ice cream now please.:D

No de a világ legklasszabb vacsorájával szolgáltam...szerintük. Fish&chips és ice cream. Na ekkor már mindenem kivolt. DE megjött végre Giovanni és lenyugodtam. Kiderült, hogy nagyon remekül helytálltam és nem volt nála boldogabb, hogy én létezem és mindent elintéztem. Ez volt egy nap. :D

Na mostmár nagyjából az utóbbi pár nap.:D Sophia tutira egyre jobban van, de megjátsza, hogy halálán van. Az apja is rájött már erre. Így most megy a veszekedés állandóan, ha ráparancsol a lányra, hogy mozogj, mert leáll benned az élet. Egyél, mert nem fogsz gyorsan gyógyulni. Na meg az iskola. Sophia nem akar visszamenni az iskolába, pedig a dokik is azt mondták, hogy elég egy hét itthon és usgyi vissza. Sophia szereti ha kiszolgálják, szeret 24 órán keresztül a kanapén ülni és tévézni, szerette azt is, amikor a londoni kórházban meglátogatták. Giovanni úgy gondolja, Sophia ezért óvja a "fájdalmat" és nem veszi be a fájdalomcsillapítót, hogy legyen oka lazsálni és elunni az életet. Én is így gondolom. És néha már ki van a ....

Marco pedig egyáltalán nem érzi szükségét, hogy emberként viselkedjen. Ez a hétvége maga volt a pokol ilyen szempontból. De meg kell valljam, kezdem megszokni. És ha nem fordítok figyelmet a hülyeségeire, abbahagyja.:D

Na de vissza az élményekhez.

Szombaton ismételten dolgozott az apuka, pedig nem kellett volna...De utána úgyis két nap pihi volt. Ma ugyanis itt bank holiday van, miszerint leáll az élet Angliában...majdnem. A bankok zárvatartanak, s ennek következményeként a bankautomaták csak készlethiányig működnek.:D Vasárnap elmentünk a KFC-be enni ebédre, mert a gyerkek junk food-ot akartak enni. Nem szeretem a KFC-t meg kell hogy valljam, mert nem éppen kelti bennem az érzést, hogy na ez egy jó hely. Este meg Giovanni személyreszabottan mindenkinek csinált egy pizzát. Életemben nem ettem ilyen jót. :D A pizza látszik, hogy olaszul a legjobb.:D

Ma pedig...hehe...lementünk a partra és játszottunk meg jégkrémeztünk. A piknikből nem lett sok minden, mert nagyon fújt a szél.

Ja tényleg, reggel szakíttottam magamnak egy másfél órát és elmentem megvenni életem első fényképezőgépét. Azt kell mondjam, hogy jól végeztem a dolgom.:D Még az eladó srác is...aki megjegyzem nagyon cuki volt és James-nek hívják...azt mondta, hogy remek szemem van a legjobb árú és minőségű cuccokhoz. Olyan szuper gépet vettem, ami otthon a duplája lenne és még tokot és 2GB memórikártyát is kaptam hozzá.:D Szóval kihoztam a maximumot. :D

Most pedig néhány kép következik:D

A taft a parton nem tart sokáig. Kirohangált fejjel a kamera előtt.:D Puszi mindenki!!!:D

A drága jó gépecske, aki elhozza nektek Angliát.:D

Ez itt a partról látható West Cirby egy kicsinyke része.:D Imádnivaló kis falu.

Alant a minuszokban szörfözők...:D

Nem nagyon látszik, de itt Marco és Giovanni játszik. :D Hamarosan én is csatlakoztam hozzájuk.:D

Na hamarosan újra jelentkezem és még több képet hozok...akkor már a közvetlen lakókörnyezetemből. És megmutatom majd milyen könyveket vettem potomáron.:D

Puszi mindenki!!

Halihó Mindenki!

Rég nem jelentkeztem már, tudom. Ezért bocsánatot is kérek. De mentségemre legyen mondva, az a szabadidő, ami járna nekem jogosan lecsökkent egyészen pirinyi kis időre, mert nyakamba szakadt a háztartás és egy eleven, ravasz, zsibongó, tízéves fúcska, akinek megfelelni lehetetlen. Asszem már ez is sok mindent tisztáz. De had mesélek egy kicsit.

Nem tudom említettem-e már, de a kislánynak műtétre kellett felutaznia Londonba az apukájával. és mivel ez egy nagy műtét, egy-két héti távollétet igényel a szeretett otthontól. Ezalatt az idő alatt pedig nekem kell vigyáznom a kissrácra.

Na itt kezdődtek a problémáim. A gyerek hamarabb kel fel mint én...Pff mondanom sem kell ezután nekem is fel kellett kelnem hamarabb, mi több a srác felajánlotta, hogy felébreszt.:D Nem is volt olyan nehéz a dolga, hiszen erre az időre átköltöztem hozzá, mert félt egyedül éjszaka. Szegény flótás lámpa mellett alszik, szóval én nem tudtam aludni első este egy szemhunyásnyit sem, így nem is kellett felkeltenie.:D Gondolhatjátok milyen friss és fitt voltam. Reggelit adni neki, megcsinálni a tízóraiját, felöltöztetni, könyörögni hogy mosson fogat, felhúzatni vele a cipőjét, leszakítani a play station-ről...kómásan és magyar nyelvvel élőként még nehezebb mint frissen és üdén. Plussz elvinni a suliba verőfényes napsütésben, 90km/h-s szélben. Frankó kis út. Marco még mindig tök csendes lesz, amint elérünk a suliba. De mostmár annyira nem zavar, mert tudom nem miattam van. Hazafele már újra a régi önmaga...sajnos. Az első nap, amikor teljesen kettesben voltunk, az egy szerdai nap volt, tehát tréningre kellett menni. De hogy melyik busszal, mikor, hol kell leszállni? Marcóra nem nagyon lehetett számítani, mert mint egy felhúzott búgócsiga futkározott ide és oda. Szerencsére a buszmegállónál el tudtam igazodni, plusz Mrs. Lewis, egy aranyos öreg néni a körzetből segített. Marco később kijelentette, hogy ő tudta már kezdetektől fogva merre kell menni. Főtt a fejem, gondolhatjátok. Mostmár viszont nem kell megkérdeznem senkit, mert úgy a fejembe véstem az utat, s soha nem felejtem el.

Másik sarkallatos pont a kaja kérdése volt. Nekem kellett ugyebár főzni rá. Viszont Marco nem eszik meg mindent. Könnyebb lenne azt elsorolni, hogy mit igen. A palacsinta magyar módra bejött neki, meg a marhasültem is. Viszont nem eszik meg semmit, amiről tudja, hogy hagyma van benne (bármilyen), vagy ha látja benne, továbbá nem eszik semmilyen zöldséget...krumpli és rizs a kivétel...a paradicsomot is csak szósz formájában. Az utóbbit meg is próbáltam, mert az elég jól szokott otthon is sikerülni. De pechemre nem eszi meg a paszírozott paradicsomot, meg azt ami fűszerezett (amiben látszik a bazsalikom, babérlevél, hagyma, vagy egyéb herbárium) szóval szívtam elégszer. Meg se kóstolja azt, ami nem tetszik neki. A jól bevált krumplis fasírtom még sosem sikerült ilyen jól...két darab után kijelentette hogy nem kell belőle több. A tört krumplim sótlan volt (higgyétek el, semmi baja nem volt), a paradicsomszószom (az egyik) meg túl sós (bár szerintem klassz volt). Még almás sütit is sütöttem...az alma a kedvenc gyümölcse. Klasszul sikerült, az almát sikerült finomra karamellizálni és fahéjjazni...a tészta...azt hagyjuk, az lehetett volna jobb...de NEM volt rossz. A kölyök evett kettőt talán...nem is láttam. Az apja bezzeg ráájárt hétvégén. A marhám az viszont tényleg siker volt. Ebből láttam, hogy a húsokhoz van némi érzékem. Ezért elhatároztam, hogy szombaton igazi jó kis magyaros csirkepaprikást csinálok.

1. Meglátta a hagymát, amit dugdostunk az apjával előle.

2. Furcsán nézett a húsra....merthogy az angolok nem esznek szárnyát vagy ilyesmit...pontosabban külön a csirkéről levágva ne mis árulják. Belsőség? Sehol nem találsz a piacon, boltban, szupermarketben. Max ha fogsz magad egy élő csirkét, tyúkot és levágod. De a városiak persze nem nagyon tartanak állatot a harmadikon.:P Így csaj combját tudtam venni és egy Giovanni vett nekem egy fél csirkét amiről egy kis szárnyát tudtam vadászni, persze tudtam, azt ők nem eszik meg. Magamnak viszont jó volt megcsinálni.

3. Csináltam igazi galuskát hozzá. Frenetikusan sikerült. Nagyon ízlett Giovanninak. De mint mondtam Marco csak azt eszi meg, ami neki tetszik. A galuska...hát valjuk meg nem a legszebb tészta. Meg se kóstolta.

A paprikás isteni lett!! Otthon mindenki kapott volna utána. Ízlett itt is, de én már kezdetektől nem voltam kibékülve az evési szokásaikkat, szóval tudtam előre, nem esznek meg mindent a tányérról. Otthon...még a tányért is kitöröljük ilyen ebéd után.

Viszont tényleg csak ennyi a panaszom, mert amúgy édesek voltak mindketten. Szegény Sophiám meg bent szenved a kórházban.Na de ez az állapot talán csütörtökig tart majd és utána jönnek haza. Addig meg kibírjuk a kaját szerintem. Meg Giovanni ellátott pár hasznos tanáccsal addig is.:D Marco megeszik mindent, amit olasz kaja. Plusz mindent ami üres. Pl. üres pizza paradicsomszószal, sajttal. Ez is egy érdekes sztori volt, mert egyik nap vészhelyzetre vett pizza volt az egyik menü. Marco a szalámist választotta. Na mondom ez király végre valamit megeszik. Erre...leszedte a szalámit, a gombát, sa csak a sima tésztát ette meg. Magától húllott a hajam...nem kellett tépnem. Már idegileg kivoltam. Volt olyan nap, hogy kétszer kellett vacsit csinálnom, mert az első nem kellett neki.

A másik amit megeszik, az a sima húsleveskockából kreált lé sajttal és tésztával. Mondanom sem kell mikor ezt meghallottam, padlót fogtam. Egyébként a Minestrone levest...mint tudjátok ez másnéven a csupazöldség leves. Annak is csak a levét eszi meg sajttal és tésztával. :P Mértéktelen pazarlás megy itt Emberek!

Na de másról is had meséljek.

Végre kezdek belerázódni az itteni életbe. A szomszédok édesek...kivéve egy kisbabát, aki ha nem kap meg valamit, képes egész nap sikítani. Ilyenkor elmenekülök a shopping centre-be.:D Imádom. A piac és a boltok egy helyen vannak. A piac fantasztikus, kivéve a halas sort, mert ugye én nem szeretem a halat...viszont a fish&chips isteni. Találtam egy könyvesstandot is, ahol szert tettem két Amanda Quick könyvre, aki ismer, tudja, hogy imádom az ilyen könyveket. Persze nem hagyhattam ki, hogy az írónő hazájában ne vásároljak be a könyveiből. Így vagyon Jane Austennal is. És ami a legjobb az egészben, ha nem akarom hazavinni őket magyarhonba, akkor elvihetem erre a standra és átveszik tőlem majdnem eredeti áron. De szerintem nem válok meg tőlük, mert a szívem is belesajdulna. Egyébként fantasztikus angolul olvasni a kedvenceket. Mivel ismerem az írónő (na jó lehet a fordító stílusa is benne van) stílusát, ezért könnyebb olvasni. Szinte megjelenik előttem a magyar szöveg.:D

Ó egyébként múltkor mikor Chesterben voltunk elfelejtettem képeket feltölteni, hogy megmutassam milyen. Most ha megengeditek, pótolom.:D

Mutatok nektek tipikus Chester-i utcát, a római kori városfalból, és a katedrálist is, ami szinte egyidős a várossal.Ezeken mind én is végigsétáltam.:D Kivéve a katedrálist, mert arra nem volt idő, és a múzeum zárva volt.

Most megyek, mert hamarosan ebéd....Giovanni főz...már alig várom.:D

Hétköznapok?

Halihó mindenki!

Megkezdődtek a szorgos hétköznapok...Ennek ellenére nem sok változás történt az otthoni életemhez képest. Na jó hát idegen földön vagyok, de nem kell mennem suliba. A munka itthon nem munka, plusz a gyerekek szeretnek. :D Viszont ma volt egy kis izgalom. Ma én vittem Marco-t a suliba. Totálisan egyedül egy idegen országban, ahol még nagyon utat sosem tettem. De hála az égnek Marco tudta az utat. Bár én persze bambultam mint állat és nem néztem merre megyünk. Ráadásul Marco szokatlanul szótlan volt. Itthon mint egy kisördög, úgy viselkedik néha, de mikor megérkeztünk a sulihoz, mintha a cica lopta volna el a nyelvét. Mint kiderült mindig ilyen. Itthon kitör belőle a jókedv és az életvidámság jellemzi, ott viszont csendes, illedelmes. Ennek ellenére én most meglepődtem. Már attól féltem nem szeret, vagy utál mert nem az apukája vitte iskolába. Úgy mentem haza, mint akinek bevertek. Engem? gyerek ne szeressen? Nem vagyok öntelt, de ez egy kicsit szíven ütött. De Sophia itthon megnyugtatott, hogy ne aggódjak, mert máskor is ilyen. S valóban, mikor délután érte mentem már örült nekem és annak, hogy hazajöhet.
Egyébként itt sem kímélik az embert a dilisek.

Az utcán hazafele, megállított még reggel egy öreg nénike, és elkezdett valamit karattyolni az környezetvédelemről, meg hogy mi volt itt még nemrég. Brutál volt. Megkérdeztem magyarul, hogy tud-e magyarul.:D Persze nem tudott, de azután már semmit sem.:D Ja képzeljétek, mikor anyuval beszéltem, miközben Marcoért mentem az iskolába eltévedtem. Nem figyeltem és mire leraktam a telefont egy zsákutcába érkeztem. Nevetett is rajtam egy csaj. De szerencsére csak kivergődtem az ismerős terepre.:D Viszont tök ciki volt, mert így is húsz perccel korábban érkeztem.

Kétszer körbejártam a sulit, szerintem már mindenki valami perverz gyerekrablónak vélt, megpróbáltam illedelmes "anyuka" modjára állni és várni. De merszem az nem volt odamenni a többi anyukához. Mondjuk nem is voltam benne biztos, hogy ők azok voltak. Mi van ha odamegyek azzal, hogy hé helló ti is a kölykökre vártok? Ha nem, akkor égek mint a Reistag, ha igen akkor meg el kell beszélgetni, és elmagyarázni, hogy én csak a család új au-pairje vagyok. Viszont jó lenne barátokat szerezni. Legközelebb majd próbálok bátorságot gyűjteni, meg szavakat. Merthogy mikor fontos, cserbenhagynak. Egyébként magyar csajok, ne is foglalkozzatok annyit, hogy hogy nézünk ki, az ittenieket túlszárnyaljuk. Legalábbis legtöbbjét. Ezek még hidegben is minibe, meg pántos papucsban járnak és nem költenek harisnyára vagy bármilyen meleg cuccra. Láttam olyat is, hogy egy vastag kabáthoz pántos papucsot vett fel az illető. Naaagyon szexi volt. Na de azért nem mindenki ilyen. :D Tegnap Liverpool belvárosában csak tátottam a számat. Egy ökör befért volna rajta.:D Gyönyörű, nagy, gazdag, modern és hát nem is tudom. Lenyűgöző. És azt mondják nem a legklasszabb város Angliában. Fantasztikus volt. Mindössze két fontért vettem tök klassz uv-s napszemcsit, meg mindössze egy fontért harminxc hajgumit.:D (Tudom Anyuci, nem akarjátok, hogy boltkóros legyen a blog, de azért egykét hasznos infó mindig jól jön.) Egyénként a helyi közlekedés elég drága. Egy odajegy 2,5 font. És hát ugye vissza is kell. Meg a kaja...na az fájdalmas pont. :D No de amiatt nem kell aggódnom, mert ha továbbra is olyan kaják lesznek itt, haza fogok gurulni, és repjegyre sem kell költenem.:D Na jó azért nem ilyen komoly a dolog, mert csak a vacsora az, ami kötött a család számára. A többit úgy alakítom, ahogy akarom.:D Tényleg, nagy hírem van, Jövő hét csütörtöktől kettesben maradok Marco-val.:D Szegény Sophiámnak sajnos kórházba kell menni, és természetesen Giovanni is vele megy. De csak pár nap, de szerintem a PS2 lesz az örök ellenségem ennyi idő alatt is. Marcóm imádja a pankrátorokat. Így az ilyen játékokat is. Meg hát a többit is.:D Imádkozzatok értem. Ma is játszanom kell vele...megígértem már tegnap...és még sosem játszottam vele.:D Na de most megyek, mert még sok a dolgom.

Millió puszi: Johanna

Feltörés

Halihó Mindenki! Ímmáron elmondhatom, hogy megvolt az elsõ bevásárlókörutam. Hogy itt a 'nemkimondottan belvárosi részen' mennyi üzlet és pub van...Naaagyon durva. Egy kb 50 m-en belül két elektronikai bolt van, két poundland és két drogéria. Nem nagyon okozott gondot a vásárlás, sõt. Nagyon emg kell nézni, hogy hol éri meg jobban, mert aztán fogja a fejét az ember, hogy a másik helyen bezzeg egy egész fonttal olcsobban jutott volna hozzá ehhez, meg ahhoz. Sophia és Marco szélvészként söpörtek végig a boltokon, én meg alig gyõztem õket és a beszédüket követni. Nekik már nem voltak újdonságok ezek a boltok, de nekem...Vááá imádom õket. Mindig van leárazás és nagyon klassz cuccok vannak, de leginkább az a tuti, hogy nem kínaiak. Az viszont nagyon durva, hogy majdnem annyiért veszed a kaját mint egy olcsóbb cipõt. Pl 5 fontért kaptam volna egy cuki kis cipõt vagy egy panírozott halrudacskacsomagot (Na jó van ebbõl is olcsóbb, de azért elgondolkodik az ember.) :D


Bevásárlókörütam eredménye egy tábla csoki egy fontért (de ez a tábla csoki extra nagy), egy tusfürdõ és egy sampon (Nivea Cashmere és Pantene 400ml-s) összesen 3,5 fontért, plusz egy mocca Ritsretto (nem biztos hogy jól írtam) 1,5 fontért, amit többet nem veszek, mert itt szerintem minuszban mérik az adagot. Egy kis köpetnyi kávé (bár az igaz, hogy üt mint a 70%-os vodka), feketén semmi cukorral. Nem volt nehéz meginni, azt gondolom nem kell mondani. Viszont a kaják egész finomak. Bár nem vagyok nagyon rászorulva, hogy vegyek, mert Giovanniék nagyon jól fõznek, még a 13 éves Sophia is. A tegnapi ebédet õ fõzte. Fõtt tészta arra reszelt sajt kerül vastagon és a tetejébe egy zöldséges ragu, aminek hígabb egy kicsit a leve. sophia pl a fele raguját összeturmixolta és azzal sûrített a szószon. De én ezt egy kicsit bizarr szinûnek gondoltam, így nem éltem vele. Este viszont Giovanni fõztje fenséges volt. Sajttal töltött hatalmas csirkemell és az sonkába göngyölve, mellé törtkrumpli került. Ja meg egy jó kis olasz fehérbor.:D Desszertnek eperbõl (1kg), banánból, sárgadinnyébõl, almából és szõlõbõl készült incsifincsi saláta volt. Az esti Harry Potter 4 nézése alatt pedig karamelles Carte 'Dor jégkrém volt. Imádom ezt a családot, Tudnak élni. Pl holnap valami nemzeti ünnep van, amin illik loversenyre menni és fogadni. Ezt a fura szokást! Viszont a Giovanniék elvisznek magukkal, szóval én is kiélvezhetem a forgatagot. Talán egy-két fontot fel is rakok.:D Sajnos képet még nem tudok készíteni, de jövõ héten már tervezem a gép megvételét, mert tényleg nagyon jó árakon juthat hozzá az ember. A legolcsóbb amit láttam,az 28 font volt (kb 8500 ft) és tuti jó márka az is. De így van a többi cuccossal is. Pl.ipod 12 fontért...meg vasaló 9 fontért... szóval szerintem egész jól be lehet itt szerezni sok mindent.:D De most megyek és majd igyekszem kulturált angol lenni.:D

Pusy: Johanna

Az utazás és az első nap!!!

Helló mindenki!

Tegnap megkezdtem angol életemet. Reggel 9:12-től 24:20-ig utaztam, plusz húsz perc kocsikázás után megérkeztem új, ideiglenes családomhoz. Nagyon kedvesek velem, azt már előre el kell mondanom.

Ami az utazást illeti, nagyon sok minden volt az első az életemben. Először voltam a Keleti pályaudvaron, először voltam Pozsonyban, először utaztam egyedül küldföldre (tulajdonképpen még külföldön sem voltam....max pár percig Szlovákiában), először repültem. nagyon izgalmas volt, főként, hogy végig a Keletiig gyomorgörcsöm volt. A keletiben viszont találkoztam egy magyar leányzóval, akinek sosem leszek elég hálás, hogy eloszlatta a félelmeim nagy részét. Vele utaztam Pozsonyig, és segített eljutni a reptérre is. Vicces volt, mert a helyi járatra ugye jegyet kellett venni. Persze én nem akartam leleplezni, hogy magyar vagyok ezért angolul szólaltam meg, de arra nem számítottam, hogy tudja az eladó magyar vagyok. Elég nagy égésem ellenére hozzájutottam a 0,7 eurós jegyhez és a 61-es tömött buszon kizötyögtünk a reptérre. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy képes leszek minderre. Mikor a repülésre gondoltam, megfagyott az ereimben a vér. De most...imádom. A bőröndöm feladásakor reméltem nem csinálok megint hülyét magamból...hála az égnek, a hülyeségeket elnézik a reptéren.

A boardingnál egy újabb meglepetés ért, mert találkoztam ismét egy magyar leányzóval, aki viszont már féléve Manchaster mellett él a párjával. Ha ő nem lett volna, szerintem nem éltem volna túl a repülést. Úgy csüngtem rajta mint csirke a tyúkanyón, a tapasztalatait eldugtam az agyam rejtett raktárába. Segített lenyugodnom.:D A repülés így csodálatos volt. Amikor fent ül az ember hihetetlenül érzi magát. Renivel a részegséghez hasonlítottuk azt mikor emelkedik a repülő. A fülem viszont úgy bedugult, hogy csodálkoztam, hogy hallom amit mondanak nekem. :D Hihetetlen volt végiutazni egy egész kontinens felett. Annyi mindent láttam egyszerre, amit sosem reméltem hogy valaha is fogok. A német főváros is mondjuk csak egy folt volt a sok szentjánosbogárként világító között, szóval konkrétabb élményem nem volt. Amikor leszálltunk reméltem megtalálom a bőröndöm és főként épségben fogom találni. DE nem volt gond. Mután egy hatvanhétszer kanyarodó szalagfolyóson átkeltünk, és bemutattuk az utlevelünk, hála tesóm lakatjának, mit gondosan ráraktam a bőröndre, egyből kiszúrtam a sok bőrönd közül.:D És méghozzá épségben.:D Azután, hogy felmarkoltuk táskánkat kimentünk a váróterembe. Egyből felismertem őket. Nagyon kedvesen fogadtak. Egész úton próbáltunk beszélgetni. Természetesen nagyon zavarban voltunk. De hát nem lehet mindent egyből. Megkaptam saját hálószobám, amit egy fantasztikusan berendezett szoba.  Miután kipakoltam és átöltöztem, még egy ideig az ágyban (amiben rendes takaró és párna volt) néztem magam elé. Nagyon hiányoztak anyuék. Ráadásul nem is működött a roamingom, így nem tudtam nekik "megérkeztem sms"-t írni. Viszont a ház ura, Giovanni azt mondta nyugodtan felhívhatom anyut. Sajna erre a telefonhívásra csak reggel került sor, de legalább megnyugodtunk...itt is és otthon is. A netet ideiglenesen a közvetlen hálózatról érhetem el, amíg nekem is meg nem csinálják a wi-fit. Teljesen el vagyok ragadtatva eddig az angolooktól. Az ügynökségtől saját sim-kártyát kaptam, amit remélhetőleg a háziak segítenek majd beüzemelni. És semmilyen megszorítás nincs, meg szabályok, amik megnehezítenék egy au-pair életét.:D

DE most megyek, mert Sophia és Marco elvisz engem ebéd után a városba. Igyekszem majd rengeteg képet készíteni és megmutatni nektek.

Bye-bye.

Izgalmas, sírógörcsös éjszaka

Halihó mindenki!

Ez az utolsó estém magyar földön.:D Nem kell mondanom, hogy nagyon izgulok. Legszívesebben sírtam volna még fél órával ezelőtt. Épp most gondoltam át minden cseprő dolgot, hogy semmi se maradjon itthon, vagy hogy semmi se maradjon elintézetlen.
Fura még mindig arra gondolnom, hogy holnaptól...holnap este már egy idegen ágyban, idegen házban, idegen városban, idegen országban...tök idegen nyelven beszélő emberek közt fogok aludni. De bátraké a szerencse!
Hát remélem, hogy így lesz, mert nem hiányzik egy rossz kezdet. (Pl. a kabátom koszos lesz a vonaton, Pozsonyban eltévedek, a reptéren hülyét csinálok magamból vagy elvétem a családot a Liverpool-i reptéren.)
Hah, belesajdul a szívem, ha arra gondolok, hogy kiket nem fogok látni sokáig. Főleg az én anyukám, apukám és testvérkém fog hiányozni.

De nem csak ennyien vannak az én imádottjaim. Nádudvaron, Ebesen, Hatvanban, Egerben, Jászalsószentgyörgyön, Budapesten és kismillió városban élő barátaim, családtagjaim, nagyon de nagyon fogtok hiányozni! De beszélünk majd msn-en, skype-on, e-mailen, meg minden internetes cuccon. Hívni ne hívjatok...k...drága.:D Persze, ha az édes kis vebkamerám működni fog...meg a másik oldalon is ez lesz a helyzet. Merthogy az otthoni webcamom, hiába vajdonatúj és csúcsszuper, valamér (csakhogy még egyszer tájszólásban beszélhessek) nem akar műkszeni. De valahogy majd csak lesz....mert mindig van valahogy.
Jaj már nagyon ragad a szemem. De lehet, hogy csak az uborkás, aloe verás lehúzható maszktól, amit szépülés (ami lehetetlen) céljából raktam magamra.
De azért még azt elmondom, hogy sosem gondoltam volna, hogy Nádudvaron ennyi szép és szívemnek kedves fűszál, fa, kecske, birka, kutya, macska, marha, nyuszi, tyúk, kacsa, liba, kerítésszög, és szálka vagyon. De főleg azt, hogy ilyen nehéz elszakadni tőlük.
Na de immáron megkezdem utazásom, muszáj búcsút venni. Remélem minden jól alakul itt is, ott is. Szavazzatok vasárnap helyettem is!Bulizzatok, szórakozzatok a falusi napokon Nádudvaron helyettem is!
Legyetek jók...ha tudtok!:D

Ui.: Mit szóltok a fejlécemhez? Imádott húgom szerkesztette az én imádott koreai sorozatomból a The 1st shop of coffee prince-ből.:D

Húsvéti (?) izgalom

Üdv Mindenki! Immáron hat nap van hátra az utazásig. A két tatyó becsomagolva, épp csak minden fontos nincs még elrakva.:D Nem tudom, ismeritek-e milyen procedúrákat kell elszenvednie a szegény utasnak, hogy felpakolja végre valagát a repülőre.
Gyomrom már napok (ha nem hetek) óta liftezik a gondolatra, hogy átrepülök egy kontinenst, méghozzá este (21:40-kor indul a repcsi Pozsonyból) és 23:20-kor (angliai idővel mérve 22:20-kor) egy totál idegen országban vár rám egy totál idegen ember, hogy a családja része legyek. Azt hiszem jogos a gyomorhopp.
De lány lévén nem is épp ez foglalkoztat...mi lesz a csomagjaimmal? Mit pakoljak be? (Bármilyen építő jellegű tanácsot elfogadok!)
Anyám ma emiatt a sírba meg vissza kergetett, mert azt mondta, nem vihetek könyvet, ne terheljem a táskát. Így is 10 kiló kézi poggyászom és 15 kilós bőröndöm lehet. Na, aki ismer, tudja, nem éppen a csomagminimalizálás miatt vagyok zseni.:D Alig tudok szelektálni a fontosabbnál fontosabb cuccok közül. Vigyek plüssállatkát, kispárnát, ágytakarót, cumisüveget, pelenkát vagy ne? Az egész családi albumot vigyem el? A "fülcsibevalcsik" közül melyiket vigyem? Asszem az lesz a megoldás, hogy odaadom anyunak a táskákat, mondván: "Nesze, rámolj ki!":D

Szegény laptopom is imád az utazásért, mert egy sporttáskába belenyomva kell utaznia. Legalább annyi előnye van a szuper rucijaimmal szemben, hogy kézipottyászként utazhat.:P Na ez a táskaszigor is eszméletlen. Két poggyász lehet. Az egyik (amit a repülőgépnek nevezett valamire fel lehet vinni) egy 55x40x20-as méretű táska lehet. Korlátozzák a szabadságom. Az isten szerelmére, hónapokra utazom...De anyám azzal nyugtat, hogy az olcsó jegy után maradt annyim, amiből odakint bevásárolhatok. Tényleg megnyugtató érzés.:D

Tudtátok egyébként, hogy minél hamarabb becsomagoltok, annál több ideg öl minket, hogy mindent beraktunk-e? És mikor bizonyosodsz meg? Soooohaaa! Már háromszor csomagoltam be és ki. Még vár rám egy negyedik becsomagolás.:D

Van egy vallomásom is.

Sok mindenkinek nem szóltam még, hogy elutazom, vagy hogy mikor. Ezúton is bocsánatot kérek. De ld. iwiwes levelem, minden fontos infót előbb vagy utóbb megadok. Sajna sokkal fájdalmasabb a levél fogalmazása, mint az utazás iránti izgalom euforikus boldogsága, szóval a levél még mindig fogalmazódik. De csak ma estig. ÍÍÍÍÍÍgérem!

Nehéz elválni ettől az országtól és az emberektől, pedig kaptam tőlük hideget, meleget elég sokat az évek során. főleg az nehezíti a gondolatot, hogy hónapokig odaleszek és totál nem elérhető közelségben a szeretteimtől. Írjatok!!!!! Mail, msn, chat, galambposta, bármi. Én is fogok. Itt is...a személyesebb üziket meg mailben. Mindent el fogok mesélni. Remélem tudok majd elég izgalmas epizóddal szolgálni. :D Töltök majd fel képeket is, hogy tudjátok, jól vagyok. :D

Na mára asszem ennyi...vagy majd még írok.

Puszi mindenkinek!

Blogolni nehéz? (Make a blog)

Üdv mindenki! Ez a blog rólam fog szólni. Szóval ha valaki nem szeretne rólam hallani, akkor ne ezt az oldalt olvassa. Remélem sok érdekességgel fogok szolgálni az elkövetkezendőkben.:D Hamarosan Angliába, Liverpoolba utazom. Ezért, hogy itthon, szeretett Magyarországunkon betöltsem a hiányom okozta űrt, eme blogban küldöm haza leveleimet családom, barátaim és egyéb érdeklődők számára. Blogom változatosságának oka a mindmegannyi engem érő újdonság lesz, plusz aki ismer tudja, milyen hobbijaim vannak.

Jó olvasást!

Hi, everyone! This blog is about me. So, if someone don't want to hear about me, then don't read this site. I hope, that I will give you many intresting topic in the future. :D Soon, I 'm going to England, Liverpool. So, I will send my letter here to my family, friends and other enquirer people to fill the vacancy of my miss in my beloved Hungary. The reason of my blog's variety will be the lot of new thing in my life, plus who knows me, he/she knows my hobbies.

If I wrote anything wrong (I'm sure about it.), then please correct my english.

Thanks and good reading!