2010. április 10., szombat

Feltörés

Halihó Mindenki! Ímmáron elmondhatom, hogy megvolt az elsõ bevásárlókörutam. Hogy itt a 'nemkimondottan belvárosi részen' mennyi üzlet és pub van...Naaagyon durva. Egy kb 50 m-en belül két elektronikai bolt van, két poundland és két drogéria. Nem nagyon okozott gondot a vásárlás, sõt. Nagyon emg kell nézni, hogy hol éri meg jobban, mert aztán fogja a fejét az ember, hogy a másik helyen bezzeg egy egész fonttal olcsobban jutott volna hozzá ehhez, meg ahhoz. Sophia és Marco szélvészként söpörtek végig a boltokon, én meg alig gyõztem õket és a beszédüket követni. Nekik már nem voltak újdonságok ezek a boltok, de nekem...Vááá imádom õket. Mindig van leárazás és nagyon klassz cuccok vannak, de leginkább az a tuti, hogy nem kínaiak. Az viszont nagyon durva, hogy majdnem annyiért veszed a kaját mint egy olcsóbb cipõt. Pl 5 fontért kaptam volna egy cuki kis cipõt vagy egy panírozott halrudacskacsomagot (Na jó van ebbõl is olcsóbb, de azért elgondolkodik az ember.) :D


Bevásárlókörütam eredménye egy tábla csoki egy fontért (de ez a tábla csoki extra nagy), egy tusfürdõ és egy sampon (Nivea Cashmere és Pantene 400ml-s) összesen 3,5 fontért, plusz egy mocca Ritsretto (nem biztos hogy jól írtam) 1,5 fontért, amit többet nem veszek, mert itt szerintem minuszban mérik az adagot. Egy kis köpetnyi kávé (bár az igaz, hogy üt mint a 70%-os vodka), feketén semmi cukorral. Nem volt nehéz meginni, azt gondolom nem kell mondani. Viszont a kaják egész finomak. Bár nem vagyok nagyon rászorulva, hogy vegyek, mert Giovanniék nagyon jól fõznek, még a 13 éves Sophia is. A tegnapi ebédet õ fõzte. Fõtt tészta arra reszelt sajt kerül vastagon és a tetejébe egy zöldséges ragu, aminek hígabb egy kicsit a leve. sophia pl a fele raguját összeturmixolta és azzal sûrített a szószon. De én ezt egy kicsit bizarr szinûnek gondoltam, így nem éltem vele. Este viszont Giovanni fõztje fenséges volt. Sajttal töltött hatalmas csirkemell és az sonkába göngyölve, mellé törtkrumpli került. Ja meg egy jó kis olasz fehérbor.:D Desszertnek eperbõl (1kg), banánból, sárgadinnyébõl, almából és szõlõbõl készült incsifincsi saláta volt. Az esti Harry Potter 4 nézése alatt pedig karamelles Carte 'Dor jégkrém volt. Imádom ezt a családot, Tudnak élni. Pl holnap valami nemzeti ünnep van, amin illik loversenyre menni és fogadni. Ezt a fura szokást! Viszont a Giovanniék elvisznek magukkal, szóval én is kiélvezhetem a forgatagot. Talán egy-két fontot fel is rakok.:D Sajnos képet még nem tudok készíteni, de jövõ héten már tervezem a gép megvételét, mert tényleg nagyon jó árakon juthat hozzá az ember. A legolcsóbb amit láttam,az 28 font volt (kb 8500 ft) és tuti jó márka az is. De így van a többi cuccossal is. Pl.ipod 12 fontért...meg vasaló 9 fontért... szóval szerintem egész jól be lehet itt szerezni sok mindent.:D De most megyek és majd igyekszem kulturált angol lenni.:D

Pusy: Johanna

2010. április 9., péntek

Az utazás és az első nap!!!

Helló mindenki!

Tegnap megkezdtem angol életemet. Reggel 9:12-től 24:20-ig utaztam, plusz húsz perc kocsikázás után megérkeztem új, ideiglenes családomhoz. Nagyon kedvesek velem, azt már előre el kell mondanom.
Ami az utazást illeti, nagyon sok minden volt az első az életemben. Először voltam a Keleti pályaudvaron, először voltam Pozsonyban, először utaztam egyedül küldföldre (tulajdonképpen még külföldön sem voltam....max pár percig Szlovákiában), először repültem. nagyon izgalmas volt, főként, hogy végig a Keletiig gyomorgörcsöm volt. A keletiben viszont találkoztam egy magyar leányzóval, akinek sosem leszek elég hálás, hogy eloszlatta a félelmeim nagy részét. Vele utaztam Pozsonyig, és segített eljutni a reptérre is. Vicces volt, mert a helyi járatra ugye jegyet kellett venni. Persze én nem akartam leleplezni, hogy magyar vagyok ezért angolul szólaltam meg, de arra nem számítottam, hogy tudja az eladó magyar vagyok. Elég nagy égésem ellenére hozzájutottam a 0,7 eurós jegyhez és a 61-es tömött buszon kizötyögtünk a reptérre. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy képes leszek minderre. Mikor a repülésre gondoltam, megfagyott az ereimben a vér. De most...imádom. A bőröndöm feladásakor reméltem nem csinálok megint hülyét magamból...hála az égnek, a hülyeségeket elnézik a reptéren.
A boardingnál egy újabb meglepetés ért, mert találkoztam ismét egy magyar leányzóval, aki viszont már féléve Manchaster mellett él a párjával. Ha ő nem lett volna, szerintem nem éltem volna túl a repülést. Úgy csüngtem rajta mint csirke a tyúkanyón, a tapasztalatait eldugtam az agyam rejtett raktárába. Segített lenyugodnom.:D A repülés így csodálatos volt. Amikor fent ül az ember hihetetlenül érzi magát. Renivel a részegséghez hasonlítottuk azt mikor emelkedik a repülő. A fülem viszont úgy bedugult, hogy csodálkoztam, hogy hallom amit mondanak nekem. :D Hihetetlen volt végiutazni egy egész kontinens felett. Annyi mindent láttam egyszerre, amit sosem reméltem hogy valaha is fogok. A német főváros is mondjuk csak egy folt volt a sok szentjánosbogárként világító között, szóval konkrétabb élményem nem volt. Amikor leszálltunk reméltem megtalálom a bőröndöm és főként épségben fogom találni. DE nem volt gond. Mután egy hatvanhétszer kanyarodó szalagfolyóson átkeltünk, és bemutattuk az utlevelünk, hála tesóm lakatjának, mit gondosan ráraktam a bőröndre, egyből kiszúrtam a sok bőrönd közül.:D És méghozzá épségben.:D Azután, hogy felmarkoltuk táskánkat kimentünk a váróterembe. Egyből felismertem őket. Nagyon kedvesen fogadtak. Egész úton próbáltunk beszélgetni. Természetesen nagyon zavarban voltunk. De hát nem lehet mindent egyből. Megkaptam saját hálószobám, amit egy fantasztikusan berendezett szoba.  Miután kipakoltam és átöltöztem, még egy ideig az ágyban (amiben rendes takaró és párna volt) néztem magam elé. Nagyon hiányoztak anyuék. Ráadásul nem is működött a roamingom, így nem tudtam nekik "megérkeztem sms"-t írni. Viszont a ház ura, Giovanni azt mondta nyugodtan felhívhatom anyut. Sajna erre a telefonhívásra csak reggel került sor, de legalább megnyugodtunk...itt is és otthon is. A netet ideiglenesen a közvetlen hálózatról érhetem el, amíg nekem is meg nem csinálják a wi-fit. Teljesen el vagyok ragadtatva eddig az angolooktól. Az ügynökségtől saját sim-kártyát kaptam, amit remélhetőleg a háziak segítenek majd beüzemelni. És semmilyen megszorítás nincs, meg szabályok, amik megnehezítenék egy au-pair életét.:D
DE most megyek, mert Sophia és Marco elvisz engem ebéd után a városba. Igyekszem majd rengeteg képet készíteni és megmutatni nektek.
Bye-bye.

2010. április 7., szerda

Izgalmas, sírógörcsös éjszaka

Halihó mindenki!

Ez az utolsó estém magyar földön.:D Nem kell mondanom, hogy nagyon izgulok. Legszívesebben sírtam volna még fél órával ezelőtt. Épp most gondoltam át minden cseprő dolgot, hogy semmi se maradjon itthon, vagy hogy semmi se maradjon elintézetlen.
Fura még mindig arra gondolnom, hogy holnaptól...holnap este már egy idegen ágyban, idegen házban, idegen városban, idegen országban...tök idegen nyelven beszélő emberek közt fogok aludni. De bátraké a szerencse!
Hát remélem, hogy így lesz, mert nem hiányzik egy rossz kezdet. (Pl. a kabátom koszos lesz a vonaton, Pozsonyban eltévedek, a reptéren hülyét csinálok magamból vagy elvétem a családot a Liverpool-i reptéren.)
Hah, belesajdul a szívem, ha arra gondolok, hogy kiket nem fogok látni sokáig. Főleg az én anyukám, apukám és testvérkém fog hiányozni.
De nem csak ennyien vannak az én imádottjaim. Nádudvaron, Ebesen, Hatvanban, Egerben, Jászalsószentgyörgyön, Budapesten és kismillió városban élő barátaim, családtagjaim, nagyon de nagyon fogtok hiányozni! De beszélünk majd msn-en, skype-on, e-mailen, meg minden internetes cuccon. Hívni ne hívjatok...k...drága.:D Persze, ha az édes kis vebkamerám működni fog...meg a másik oldalon is ez lesz a helyzet. Merthogy az otthoni webcamom, hiába vajdonatúj és csúcsszuper, valamér (csakhogy még egyszer tájszólásban beszélhessek) nem akar műkszeni. De valahogy majd csak lesz....mert mindig van valahogy.
Jaj már nagyon ragad a szemem. De lehet, hogy csak az uborkás, aloe verás lehúzható maszktól, amit szépülés (ami lehetetlen) céljából raktam magamra.
De azért még azt elmondom, hogy sosem gondoltam volna, hogy Nádudvaron ennyi szép és szívemnek kedves fűszál, fa, kecske, birka, kutya, macska, marha, nyuszi, tyúk, kacsa, liba, kerítésszög, és szálka vagyon. De főleg azt, hogy ilyen nehéz elszakadni tőlük.
Na de immáron megkezdem utazásom, muszáj búcsút venni. Remélem minden jól alakul itt is, ott is. Szavazzatok vasárnap helyettem is!Bulizzatok, szórakozzatok a falusi napokon Nádudvaron helyettem is!
Legyetek jók...ha tudtok!:D

Ui.: Mit szóltok a fejlécemhez? Imádott húgom szerkesztette az én imádott koreai sorozatomból a The 1st shop of coffee prince-ből.:D