Hallgatózás

Hali Mindenki!

Ez nem lesz egy vidám hangvételű bejegyzés. Sajnos. De ha nem beszélem ki magamból, akkor meglehet az ittenieknek mondom el, és akkor kitörne a botrány. Azt mondják csúnya dolog a hallgatózás. Tényleg az. Nem csak a kihallgatottak érezhetik magukat rosszul, hanem az is aki kihallgatja a beszélgetést. Én tényleg csak wc-re akartam menni. De hát meghallottam, hogy a gyerekek rólam beszélnek. Azt kell mondjam, soha nem fájt még ennyire a szívem. Tudjátok mennyire érzékeny vagyok. Soha nem kezdeményezek vitát senkivel. Soha nem verem a földbe az ellenfelem...mert nem tekintek senkit ellenségnek.
Engem ma este viszont a földig döngltek, megtapostak és rámköptek.
A leányzó kibeszélt engem az öccsének. Idézem:
-Még ő akar angol tanár lenni, mikor nem tudja kimondani a szavakat. A venellát (vanília kiejtve angolul) vanillának mondja! Meg a dupla v-t mond dupla u helyett a what-nál?! Meg egy csomószor nem érti meg, amit mondok.
Nos, ez fájt. Azt kell mondjam, hogy még a szakításom sem fájt ennyire. Vagy pont ennyire fájt. Talán az a legrosszabb, hogy előttem ilyet nem mond. A hátam mögött viszont ezek szerint igen. Én kiteszem a lelkem is igazán. Palacsintát csinálok. Kivasalok neki és rendet teszek helyette. Vizet viszek neki, ha a gyógyszerét kell bevennie. Beszélgetek vele, a pártját fogom, ha kell. Elmegyek vele vásárolni. Próbálok a barátja lenni. Erre ez történik.
Mikor meghallottam ,hogy rólam beszélnek legszívesebben bementem volna és megmondtam volna: Édes kis szívem én nem akarok és nem is leszek angoltanár,  én magyar irodalom- és nyelvtantanár leszek és soha a büdös életbe nem jövök vissza Angliába. Úgyhogy hagyjál nekem békét. Megnézném, hogy te hogyan ejtenéd ki a mi szavainkat, mikor teljesen máshogy áll a szád is a hangok kiejtésekor. Vagy hogy hogyan találnál szinonimát annyi szinonimát a megy igére mint mi magyarok. Angolban csak jön-megy van...bezzeg nálunk. Milyen színes és gyönyörű nyelvünk van!
Ó bárcsak lettem volna annyira mérges, hogy benyissak. De nem mérges voltam, hanem sokkolt. Szavamra még most is abban az állapotban vagyok és a mellkasom majd szétpattan. A rosszindulatúságnak nincsen mércéje ezen a világon?
És még én engedek meg neki mindent, hogy használjon, én teszek neki jót. Keltsem fel reggel háromnegyed hatkor? Rendben felkeltem. Én azért se leszek olyan alattomos, hogy így álljak bosszút. Hosszú utat jártam be, hogy olyan emberré válljak, aki csak jót tud adni az embereknek. Ebbe az is beletartozik, hogy nem fogok rosszindulatúságra ugyanazzal felelni. De megjegyzem magamnak a viselkedését és ezentúl észben tartom, hogy nem nála nem számít mennyi szeretetet adok. Sajnálom is őt, mert később meglehet nem fogja értékelni a mások kemény munkáját. Ez már most megmutatkozik. Azzal is nyugtatom magam, hogy mással szemben is így nyilvánul meg, nem csak velem. De, hogy a hátam mögött beszéljen ki...
Rájöttem, hogy az én türelmemnek is vége van. És ez az, amit egy magyartanár nem engedhet meg. )Esküszöm, hogy sosem fogom elveszíteni a türelmem!) Úgy tűnik ez az angliai kiruccanás remek tréning lesz erre.
Sajnálom azért, mert most egy olyan képet kaptam az angolokról, amit lehet, hogy megváltoztatja a nézeteimet. Remélem ki tudom írtani magamból az általánosítás csíráit is, de ez most fájt...nagyon fájt.
Ó még egy momentum, amiből rájöhettem volna, hogy nem szeret a leányzó. Társaságban nem illik sugdolózni. Mi magyarok ezt tudjuk. De őnagysága világában úgy látszik ez nem tilos. Sajnálom ezt a nemzetet annyiból, hogy valaha az oly nagyra tartott illemtudásuk kimerül abban, hogy mereven viselkednek egymással. Közben pedig kibeszélik egymást és véleményt alkotnak minden alap nélkül. Méghogy angoltanár? Meggárgyultam volna talán? A magyar szó számomra drágább mindennél.