Halihó Mindenki!
Rég nem jelentkeztem már, tudom. Ezért bocsánatot is kérek. De mentségemre legyen mondva, az a szabadidő, ami járna nekem jogosan lecsökkent egyészen pirinyi kis időre, mert nyakamba szakadt a háztartás és egy eleven, ravasz, zsibongó, tízéves fúcska, akinek megfelelni lehetetlen. Asszem már ez is sok mindent tisztáz. De had mesélek egy kicsit.
Nem tudom említettem-e már, de a kislánynak műtétre kellett felutaznia Londonba az apukájával. és mivel ez egy nagy műtét, egy-két héti távollétet igényel a szeretett otthontól. Ezalatt az idő alatt pedig nekem kell vigyáznom a kissrácra.
Na itt kezdődtek a problémáim. A gyerek hamarabb kel fel mint én...Pff mondanom sem kell ezután nekem is fel kellett kelnem hamarabb, mi több a srác felajánlotta, hogy felébreszt.:D Nem is volt olyan nehéz a dolga, hiszen erre az időre átköltöztem hozzá, mert félt egyedül éjszaka. Szegény flótás lámpa mellett alszik, szóval én nem tudtam aludni első este egy szemhunyásnyit sem, így nem is kellett felkeltenie.:D Gondolhatjátok milyen friss és fitt voltam. Reggelit adni neki, megcsinálni a tízóraiját, felöltöztetni, könyörögni hogy mosson fogat, felhúzatni vele a cipőjét, leszakítani a play station-ről...kómásan és magyar nyelvvel élőként még nehezebb mint frissen és üdén. Plussz elvinni a suliba verőfényes napsütésben, 90km/h-s szélben. Frankó kis út. Marco még mindig tök csendes lesz, amint elérünk a suliba. De mostmár annyira nem zavar, mert tudom nem miattam van. Hazafele már újra a régi önmaga...sajnos. Az első nap, amikor teljesen kettesben voltunk, az egy szerdai nap volt, tehát tréningre kellett menni. De hogy melyik busszal, mikor, hol kell leszállni? Marcóra nem nagyon lehetett számítani, mert mint egy felhúzott búgócsiga futkározott ide és oda. Szerencsére a buszmegállónál el tudtam igazodni, plusz Mrs. Lewis, egy aranyos öreg néni a körzetből segített. Marco később kijelentette, hogy ő tudta már kezdetektől fogva merre kell menni. Főtt a fejem, gondolhatjátok. Mostmár viszont nem kell megkérdeznem senkit, mert úgy a fejembe véstem az utat, s soha nem felejtem el.
Másik sarkallatos pont a kaja kérdése volt. Nekem kellett ugyebár főzni rá. Viszont Marco nem eszik meg mindent. Könnyebb lenne azt elsorolni, hogy mit igen. A palacsinta magyar módra bejött neki, meg a marhasültem is. Viszont nem eszik meg semmit, amiről tudja, hogy hagyma van benne (bármilyen), vagy ha látja benne, továbbá nem eszik semmilyen zöldséget...krumpli és rizs a kivétel...a paradicsomot is csak szósz formájában. Az utóbbit meg is próbáltam, mert az elég jól szokott otthon is sikerülni. De pechemre nem eszi meg a paszírozott paradicsomot, meg azt ami fűszerezett (amiben látszik a bazsalikom, babérlevél, hagyma, vagy egyéb herbárium) szóval szívtam elégszer. Meg se kóstolja azt, ami nem tetszik neki. A jól bevált krumplis fasírtom még sosem sikerült ilyen jól...két darab után kijelentette hogy nem kell belőle több. A tört krumplim sótlan volt (higgyétek el, semmi baja nem volt), a paradicsomszószom (az egyik) meg túl sós (bár szerintem klassz volt). Még almás sütit is sütöttem...az alma a kedvenc gyümölcse. Klasszul sikerült, az almát sikerült finomra karamellizálni és fahéjjazni...a tészta...azt hagyjuk, az lehetett volna jobb...de NEM volt rossz. A kölyök evett kettőt talán...nem is láttam. Az apja bezzeg ráájárt hétvégén. A marhám az viszont tényleg siker volt. Ebből láttam, hogy a húsokhoz van némi érzékem. Ezért elhatároztam, hogy szombaton igazi jó kis magyaros csirkepaprikást csinálok.
1. Meglátta a hagymát, amit dugdostunk az apjával előle.
2. Furcsán nézett a húsra....merthogy az angolok nem esznek szárnyát vagy ilyesmit...pontosabban külön a csirkéről levágva ne mis árulják. Belsőség? Sehol nem találsz a piacon, boltban, szupermarketben. Max ha fogsz magad egy élő csirkét, tyúkot és levágod. De a városiak persze nem nagyon tartanak állatot a harmadikon.:P Így csaj combját tudtam venni és egy Giovanni vett nekem egy fél csirkét amiről egy kis szárnyát tudtam vadászni, persze tudtam, azt ők nem eszik meg. Magamnak viszont jó volt megcsinálni.
3. Csináltam igazi galuskát hozzá. Frenetikusan sikerült. Nagyon ízlett Giovanninak. De mint mondtam Marco csak azt eszi meg, ami neki tetszik. A galuska...hát valjuk meg nem a legszebb tészta. Meg se kóstolta.
A paprikás isteni lett!! Otthon mindenki kapott volna utána. Ízlett itt is, de én már kezdetektől nem voltam kibékülve az evési szokásaikkat, szóval tudtam előre, nem esznek meg mindent a tányérról. Otthon...még a tányért is kitöröljük ilyen ebéd után.
Viszont tényleg csak ennyi a panaszom, mert amúgy édesek voltak mindketten. Szegény Sophiám meg bent szenved a kórházban.Na de ez az állapot talán csütörtökig tart majd és utána jönnek haza. Addig meg kibírjuk a kaját szerintem. Meg Giovanni ellátott pár hasznos tanáccsal addig is.:D Marco megeszik mindent, amit olasz kaja. Plusz mindent ami üres. Pl. üres pizza paradicsomszószal, sajttal. Ez is egy érdekes sztori volt, mert egyik nap vészhelyzetre vett pizza volt az egyik menü. Marco a szalámist választotta. Na mondom ez király végre valamit megeszik. Erre...leszedte a szalámit, a gombát, sa csak a sima tésztát ette meg. Magától húllott a hajam...nem kellett tépnem. Már idegileg kivoltam. Volt olyan nap, hogy kétszer kellett vacsit csinálnom, mert az első nem kellett neki.
A másik amit megeszik, az a sima húsleveskockából kreált lé sajttal és tésztával. Mondanom sem kell mikor ezt meghallottam, padlót fogtam. Egyébként a Minestrone levest...mint tudjátok ez másnéven a csupazöldség leves. Annak is csak a levét eszi meg sajttal és tésztával. :P Mértéktelen pazarlás megy itt Emberek!
Na de másról is had meséljek.
Végre kezdek belerázódni az itteni életbe. A szomszédok édesek...kivéve egy kisbabát, aki ha nem kap meg valamit, képes egész nap sikítani. Ilyenkor elmenekülök a shopping centre-be.:D Imádom. A piac és a boltok egy helyen vannak. A piac fantasztikus, kivéve a halas sort, mert ugye én nem szeretem a halat...viszont a fish&chips isteni. Találtam egy könyvesstandot is, ahol szert tettem két Amanda Quick könyvre, aki ismer, tudja, hogy imádom az ilyen könyveket. Persze nem hagyhattam ki, hogy az írónő hazájában ne vásároljak be a könyveiből. Így vagyon Jane Austennal is. És ami a legjobb az egészben, ha nem akarom hazavinni őket magyarhonba, akkor elvihetem erre a standra és átveszik tőlem majdnem eredeti áron. De szerintem nem válok meg tőlük, mert a szívem is belesajdulna. Egyébként fantasztikus angolul olvasni a kedvenceket. Mivel ismerem az írónő (na jó lehet a fordító stílusa is benne van) stílusát, ezért könnyebb olvasni. Szinte megjelenik előttem a magyar szöveg.:D
Ó egyébként múltkor mikor Chesterben voltunk elfelejtettem képeket feltölteni, hogy megmutassam milyen. Most ha megengeditek, pótolom.:D
Mutatok nektek tipikus Chester-i utcát, a római kori városfalból, és a katedrálist is, ami szinte egyidős a várossal.Ezeken mind én is végigsétáltam.:D Kivéve a katedrálist, mert arra nem volt idő, és a múzeum zárva volt.
Most megyek, mert hamarosan ebéd....Giovanni főz...már alig várom.:D
