Kulináris élmények...

Na hali Emberek!:D

Az első, amit meg kell jegyeznem, hogy az angol ételek...ízetlenek. Nem mind de inkább "plain" kajákat esznek, mint igazi ízletes, fűszeres csodákat. És ez minden téren igaz. A húsok, a levesek, a szószok, a tészták...hah tészták. Két tésztaalapú készítménnyel kell hogy meismertesselek benneteket. Nekem a gyomrom ki volt tőlük. Az első - hogy időrenben haladjak - a yorkshire pudding. Na nem ám olyan puding mint otthon...akkor tuti nem lenne vele bajom. Hanem ez egy tésztakészítmény, amit a főételhez fogyasztanak az angolok, mint egy zsemlét. Na hát inkább a száraz, vagy éppen morzsálódó tejes zsemle. Ez a yorkshire pudding egy felfújt maffinra emlékeztető dolog. Szerintem...remélem, hogy amit én ettem rosszul sikerült, mert rághatatlan gumi volt. Szerintem a sok volt az élesztő, sütöpor, kovász, szalalkáli vagy mittoménmi, mert palacsintányira le tudtad nyomni és a belseje olyan üreges volt, hogy a kezed belefért.:D Pedig mikor megláttam először arra gondoltam, hogy biztos olyan mint a fánk.:D Puha és omlós meg minden. Álmodik a nyomor. Tudom is miért nem eszik olyan sokan.:D

De ha mégis ki akarjátok próbálni, tessék itt egy recept magyarul egy blogger oldaláról.:D

Yorkshire Pudding:

A dietetikus véleménye:

Igazán érdekes recept, amely az angol konyha kedvelt körete. Bár ők állati zsiradékkal készítik és valóban inkább hús mellé fogyasztják, kifejezetten a különféle steak-ek kísérője. Mindezek ellenére sokat nem érdemes várni tőle, mivel meglehetősen íztelen, jellegtelen étel. A tápanyagértékekekt egy darabra (kb 42. gramm) számoltuk.

30 perc alatt könnyen elkészíthető.

Hozzávalók: - margarin/ vaj (a sütőforma kikenéséhez, pl. muffinsütő) - 55 g fehér liszt - 1 db tojás - 150 ml tej Elkészítése: 1. A sütőt 220 C -ra előmelegítjük. 2. A 6 muffinformát kikenjük a margarinnal v. vajjal (mielőtt beleöntenénk a tésutát, egy kicsit melegítsük fel a sütőben). 3. A többi hozzávalót jól dolgozzuk össze, hogy buborékos legyen a teteje. (Na szerintem itt a bibi...jó nagy buborék van a közepébe...hihi) 4. Formákba öntjuk és 10-15 percig sütjük míg aranybarnára nem sül. Édességként pl. pudinggal leöntve vagy lekvárral fogyasztható, de ha igazi angolmódit akarunk, akkor húsok mellé esszük. Kalória egy adagban: 71kcal Fehérje: 2,87 g Zsír: 2,8 g Szénhidrát: 8,36 g Koleszterin: 35, 6 mg Rost: 0,4 g C-vitamin: 0,2 mg B12-vitamin: 0,14 mg Kalcium: 32,9 mg Vas: 0,22 mg (ja ami a sütőről ráragad :P) Nátrium: 23,24 mg

A másik amivel szeretnélek benneteket megismertetni, az a csirkehúsos pite. Épp olyan, mint ahogy hangzik. B-o-r-z-a-sz-t-ó! Ez a "csodahogymegesziksütemény" egy pitetésztából, gravyvel (a gravy egy szósz a húsokhoz, többféle ízesítésben készül) leöntött csirkefalatokból áll. Na szóval már ettől besokall a magyar ember. Persze van aki szereti, meg hát miért is ne...de nekem aztán nem jött be. És ezt az angolok előszeretettel fogyasztják. Egy csomó boltban árulnak ilyesmit. Ma ez volt itthon az ebéd. Hát ...két falat után a kukában kötött ki. Akkor már inkább chipszet eszek. (Ó, fish&chips...imádom!) Mégha az összetevők kiegyenlítenék egymást, de nem... a szósz totál nem illik a csirkéhez, a tészta édesebb mint kellene lennie, meg a csirke gravy nélkül ízetlen. Szal nekem nem fog hiányozni legközelebb.

Persze azért ennek a receptjét is megosztom.:D

Csirke

Angol csirke-pie:

Hozzávalók, 4-6 személyre:

1 csirke (1,50 kg-os), só és őrölt bors, 8 szelet húsos füstölt szalonna, 6 dkg vaj, 1 összevagdalt kemény tojás, 10 dkg négyrét vágott gomba, 1 összevagdalt vöröshagyma, 0,6 dl fehérbor, 1 liter csirkeleves, 1 csomag fagyasztott leveles vajas tészta, 1 simára kevert tojás, 1 csokor petrezselyem

1. A csirkét nyolc darabba vágjuk, és lebőrözzük, kicsontozzuk. Kissé megsózzuk, megborsozzuk, és mindegyiket 1-1 szalonnaszeletbe göngyöljük, fogvájóval megtűzzük.

2. A húsdarabokat a vaj felén körös-körül szép barnára sütjük, majd papírtörlőre szedve leitatjuk, a fogvájót eltávolítjuk. Utána másfél literes tűzálló tálban a kemény tojással összekeverjük. A maradék vajat a serpenyőbe rakva, a hagymát és a gombát megpároljuk benne.

3. A borral felöntjük, és a levét kissé elpárologtatjuk. A húsdarabokra locsoljuk, és annyi húslevessel öntjük le, hogy éppen csak ellepje.

4. A felolvadt tésztát akkora lappá nyújtjuk, hogy a tálnál 1 cm-rel nagyobb legyen. A tál tetejére borítjuk, a szélét alaposan rányomkodjuk, a lelógó részeket levágjuk. A tetejét tojással megkenjük, a leeső részekből kis leveleket, díszeket formázunk, és a tészta tetejére fektetve, újból tojással kenjük. A közepén jókora kerek nyílást vágunk, hogy sülés közben a gőz majd itt távozhasson.

5. A tortát 30 percre a hűtőszekrénybe tesszük, ezalatt a sütőt 190 C-ra (gáz 5. fokozat) bemelegítjük. A tésztát betéve kb. 20 percig sütjük, majd a sütőt 120 oC-ra mérsékeljük, és a tortát alufóliával letakarva még 45 percig a sütőben hagyjuk, hogy a hús megpuhuljon. Amikor tálaljuk, először a tésztát vágjuk fel, és az alatta lévő húst petrezselyemmel megszórjuk.

Tipp: A tésztában lévő ragu alatt finom lé marad, ezzel burgonyát, mártásokat ízesíthetünk. Ha a ragut sűrűbben akarjuk készíteni, a csirkét sütés előtt ajánlatos lisztbe forgatni, és a gombát jó apróra vágni.

Hát ez a helyzet, kérem...

Haaalihóóó Mindenki!

Tudom egy hazug dög vagyok (Na ez egy kicsit erős), mert nem írtam már mióta ide. De azt kell mondjam, most tényleg nem az én hibám volt. Mióta itthon van ez a .... lány, nem jut sok mindenre időm. Mellesleg kezdem utálni. Bár a kapcsolatunk olyan mint az időjárás. Szeszélyes. Hol béke van, hol pedig meg tudnám folytani egy kiskanál(!) vízben. Önző, követelőző, ha nem tetszik neki valami ordítozik, nem hajlandó iskolába menni, manipulálja (akarja) az embereket. Ha valami nem úgy van, ahogyan akarja, akkor mindjárt kitör a hiszti. Jaj, Anyukám, mondd hogy én nem voltam ilyen. Ha igen, csoda, hogy nem kötöttetek fel az első fára.

Ja amúgy tök vicces, mert ha észreveszi, hogy ott vagyunk a közelben, akkor jajgat. Ha ott vagyunk vele és megmozdul (pl. feláll, vagy jobb fekvést keres a kanapén), akkor jajgat. Bezzeg mikor elmegyek pár percre, mire visszajövök a mosogató megint tele van iszonyatosan mosatlan edényekkel. Kérdem én, meddig kell ezt tűrni. Persze én nem izgatom magam miatta, nem az én felelősségem, hogy megbukik-e a gyerek, vagy, hogy elvadul. ...ááá frászt nem érdekel, csak be kell látnom, hogy nem ér az ember semmit a vele való ordítozással. Még az apja se tudja megnevelni, akkor én? Plussz, ha bántom, én leszek a rossz, meg én vagyok ugyebár a kirúgható ember.

Na szal vidám az élet így kettesben. Kezdem szerencsésnek találni a kedves papát, mert ő elmegy, utazgat, dolgozgat. Ellenőr a lelkem, szóval nem is szenet lapátol a bányában, plussz jól keres és a legjobb, hogy nincs itthon a hisztigéppel.

Egyébként tök durva a helyzet, mert úgy érzem féltékeny rám a kislány. Hogy miért? Mert az apja engem tart követendő példának. Hogy én milyen rendes, ugyes, édes gyermek vagyok. Mindig gondolok a másikra, szórakoztatom a társaságot, nem riadok meg a munkától és szeretek tanulni....ez utóbbit kikérem magamnak, de amúgy jól esik a többi.:D

Események terén nincs semmi. Nagy esemény csak az én szeretett pénteki napom volt nagy szám, amikor is az újdonsült barinőmmel, Renivel találkoztunk itt Birkenheadben és kávéztunk (ez sütiből, csacsogásból és persze kávéból áll, a lényeg, hogy egy nagyon jó móka), vásároltunk (mondanom sem kell ezt is élveztem), meg bóklásztunk Liverpoolban. Sajna nem jutott mindenre idő. De legközelebb lehet, hogy én megyek hozzájuk...egy egész hétvégére. Hát igen...király az élet.

Huh, ez lehet, hogy úgy hangzik mintha nem szeretnék itt lenni. Erről kérem szó sincs. Egy személy tesz be nekem itt csak, a királynő. De az apuka és a kissrác imádataim tárgya. A kiskac mégha rossz is imádnivaló. Az apuka meg az udvariasság megtestesítője, plussz remek társaság. Hasonló a gondolkodásmódunk is. De ha azt hiszitek, hogy belezúgtam, közlöm, nem igaz. Sajnos rájöttem én a fiatalokat szeretem.:D Pedig régen...ha emlékszel kedves Szilvikém...nevettünk azon, hogy a tanáraimba voltam belezúgva.:D

Óóó, amúgy eszembe jutott egy remek folytatásos cikksorozat/blogsorozat. A "nem nekem találták ki..."

Ebben beszámolok a kulináris, kulturális élményeimről, amik sajátságosan angolnak nevezhető és leírom, hogy élveztem-e vagy sem...mondjuk ez úgyis ki fog derülni a beszámolóimból.:D

Nos az elsőt meg is írom...majd jövök...

Puszi, Johi