Hétköznapok?

Halihó mindenki!

Megkezdődtek a szorgos hétköznapok...Ennek ellenére nem sok változás történt az otthoni életemhez képest. Na jó hát idegen földön vagyok, de nem kell mennem suliba. A munka itthon nem munka, plusz a gyerekek szeretnek. :D Viszont ma volt egy kis izgalom. Ma én vittem Marco-t a suliba. Totálisan egyedül egy idegen országban, ahol még nagyon utat sosem tettem. De hála az égnek Marco tudta az utat. Bár én persze bambultam mint állat és nem néztem merre megyünk. Ráadásul Marco szokatlanul szótlan volt. Itthon mint egy kisördög, úgy viselkedik néha, de mikor megérkeztünk a sulihoz, mintha a cica lopta volna el a nyelvét. Mint kiderült mindig ilyen. Itthon kitör belőle a jókedv és az életvidámság jellemzi, ott viszont csendes, illedelmes. Ennek ellenére én most meglepődtem. Már attól féltem nem szeret, vagy utál mert nem az apukája vitte iskolába. Úgy mentem haza, mint akinek bevertek. Engem? gyerek ne szeressen? Nem vagyok öntelt, de ez egy kicsit szíven ütött. De Sophia itthon megnyugtatott, hogy ne aggódjak, mert máskor is ilyen. S valóban, mikor délután érte mentem már örült nekem és annak, hogy hazajöhet.
Egyébként itt sem kímélik az embert a dilisek.

Az utcán hazafele, megállított még reggel egy öreg nénike, és elkezdett valamit karattyolni az környezetvédelemről, meg hogy mi volt itt még nemrég. Brutál volt. Megkérdeztem magyarul, hogy tud-e magyarul.:D Persze nem tudott, de azután már semmit sem.:D Ja képzeljétek, mikor anyuval beszéltem, miközben Marcoért mentem az iskolába eltévedtem. Nem figyeltem és mire leraktam a telefont egy zsákutcába érkeztem. Nevetett is rajtam egy csaj. De szerencsére csak kivergődtem az ismerős terepre.:D Viszont tök ciki volt, mert így is húsz perccel korábban érkeztem.

Kétszer körbejártam a sulit, szerintem már mindenki valami perverz gyerekrablónak vélt, megpróbáltam illedelmes "anyuka" modjára állni és várni. De merszem az nem volt odamenni a többi anyukához. Mondjuk nem is voltam benne biztos, hogy ők azok voltak. Mi van ha odamegyek azzal, hogy hé helló ti is a kölykökre vártok? Ha nem, akkor égek mint a Reistag, ha igen akkor meg el kell beszélgetni, és elmagyarázni, hogy én csak a család új au-pairje vagyok. Viszont jó lenne barátokat szerezni. Legközelebb majd próbálok bátorságot gyűjteni, meg szavakat. Merthogy mikor fontos, cserbenhagynak. Egyébként magyar csajok, ne is foglalkozzatok annyit, hogy hogy nézünk ki, az ittenieket túlszárnyaljuk. Legalábbis legtöbbjét. Ezek még hidegben is minibe, meg pántos papucsban járnak és nem költenek harisnyára vagy bármilyen meleg cuccra. Láttam olyat is, hogy egy vastag kabáthoz pántos papucsot vett fel az illető. Naaagyon szexi volt. Na de azért nem mindenki ilyen. :D Tegnap Liverpool belvárosában csak tátottam a számat. Egy ökör befért volna rajta.:D Gyönyörű, nagy, gazdag, modern és hát nem is tudom. Lenyűgöző. És azt mondják nem a legklasszabb város Angliában. Fantasztikus volt. Mindössze két fontért vettem tök klassz uv-s napszemcsit, meg mindössze egy fontért harminxc hajgumit.:D (Tudom Anyuci, nem akarjátok, hogy boltkóros legyen a blog, de azért egykét hasznos infó mindig jól jön.) Egyénként a helyi közlekedés elég drága. Egy odajegy 2,5 font. És hát ugye vissza is kell. Meg a kaja...na az fájdalmas pont. :D No de amiatt nem kell aggódnom, mert ha továbbra is olyan kaják lesznek itt, haza fogok gurulni, és repjegyre sem kell költenem.:D Na jó azért nem ilyen komoly a dolog, mert csak a vacsora az, ami kötött a család számára. A többit úgy alakítom, ahogy akarom.:D Tényleg, nagy hírem van, Jövő hét csütörtöktől kettesben maradok Marco-val.:D Szegény Sophiámnak sajnos kórházba kell menni, és természetesen Giovanni is vele megy. De csak pár nap, de szerintem a PS2 lesz az örök ellenségem ennyi idő alatt is. Marcóm imádja a pankrátorokat. Így az ilyen játékokat is. Meg hát a többit is.:D Imádkozzatok értem. Ma is játszanom kell vele...megígértem már tegnap...és még sosem játszottam vele.:D Na de most megyek, mert még sok a dolgom.

Millió puszi: Johanna